Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)
I. FEJEZET. A magyar államnyelv bevezetése és a nemzetiségi kérdés
kongresszus a bécsi reakció utasítása szerint eljáró Rajasicsot nyomban megválasztotta pátriárkának, Supikác István tábornokot pedig a régi despoták helyébe vajdának. A kongresszus most már alkotmányozó gyűléssé alakult át és a következő határozatokat hozta: 1. A szerb nemzet az ausztriai ház és a közös magyar korona alatt szabad és független. 2. A szerb vajdaság a Szerémségből és a határőrvidékből, Baranya és Bács megyékből a csajkások kerületével, az egész temesi Bánságból és annak határőrvidékéből áll. 3. A szerb vajdaság a szabadság és egyenlőség alapján szoros kapcsolatba lép Horvát-, Sziavon- és Dalmátországgal. 4. A köztük való viszony részleteinek szabályozása céljából a vajdaság részéről egy nagy bizottmány (odbor) válasz-tátik, mely szükség esetéin a nemzeti kongresszust is összehívhatja. 5. A királyt "megkérik, hogy a románok számára is biztosítsa a nemzeti szabadságot. 6. A magyar kormány által május 27-re hirdetett egyházi gyűlést nem fogják megtartani. 7. A nemzeti ügy kezelésének költségeit a nagy odbor, a pátriárka egyetértésével, a nemzeti pénztárból fogja fedezni. 8. A nagy odbor és a pátriárka küldöttséget fog kinevezni, mely e határozatokat a király elé terjeszti. 9. Az odbor a közelebbről összeülő horvát országgyűlésre követeket fog kiküldeni, kik ott a szerb nemzet érdekeit képviseljék. 17 Hiába intézett a pátriárka felhívást a magyarországi görög keleti románsághoz, a románok május 21-én Pesten egy értekezletet tartottak s ezen Gojdu Manó és Dragos János vezetésével ünnepélyesen tütakoztak a pátriárka megválasztása ellen, mivel az „a román nemzet jogainak nyilvánvaló lábbal tiprásával" történt. 18 A szerb és román görög keletiek közötti súrlódások egy évszázadra nyúlnak vissza. A románok mindig azzal érveltek, hogy a Bánságban abszolút többséget képeznek s ennek ellenére a szerb papi hierarchiának vannak alávetve, mely nem érti a nép nyelvét s elnyomja és elmaradottságban tartja a román népet. A szerbromán ellentét is fényes bizonyítéka annak, hogy Magyarországon nemcsak a magyarságnak és a nemzetiségeknek, hanem a nemzetiségeknek egymás között is voltak ellentétes érdekei. Ezeket a magyar politika azonban sohasem tudta olyan mesterien kihasználni a maga javára, mint azt a bécsi kormány divide* et impera elvének nemzetiségi vonatkozásban való alkalmazásával tette. Pedig a magyarországi románság a szerbek ellen a magyar kormányban keresett támaszt. A., május 21-i értekezlet határozatához a román görög keletiek 1848 június 25-i temesvári kongresszusa is csatlakozott és Kutsuba Mihály vezetésével feliratot intéztek az országgyűléshez, kérve, hogy a román nemzetiség törvényileg ismertessék el, románok számarányuknak megfelelően részesüljenek a hivata17 Thim József: A magyarországi 1848—49-iki szerb fölkelés története. Magyarország újabbkori történetének forrásai. Budapest, 1940, I. k., 88—94. 1. — Hováth Mihály i. m. I. k., 153—154. 1. — A második, október 9-i karlócai nemzetgyűlésre vonatkozóan lásd Thim i. m. I. k., 231. s. köv. lapok. 18 Pâcâtian i. m. k., 236—237. 1.
