Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

V. FEJEZET. A magyarországi nemzetiségek tételes joga

a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez tudomásulvétel végett felterjeszteni (38. §). A vallás- és közoktatásügyi miniszter a vallásfelekezetek, törvényhatóságok, községek, társulatok vagy egyesek által fenntartott azon középiskolákat, amelyek fenntartását országos vagy fontos helyi érdekek indokolják és amelyeket nem bírnak a törvényes kellékeknek megfelelően fenntartani, kérésükre segélyezheti. Az államsegéllyel azonban a miniszter fokozott beleszólási jogot nyer a segélyezett iskola ügyeibe. így az államsegéllyel fennálló középiskolában a miniszter rendelkezése és közvetlen vezetése alatt álló középiskolák tanterve alkalmazandó, az állam által fizetett tanárokat a miniszter nevezi ki, ha pedig az állam az iskola terheinek több mint felét viseli, a miniszter az egész tanintézetet gondoskodása és rendelkezése alá veszi (47. §). Az állami felügyelet egyébként arra is kiterjed, hogy a miniszter a használt tankönyveket felülvizsgálja, szükség esetén elkobozhassa és ügyeljen arra, hogy az iskolai alapítványok céljuknak megfelelően használtassanak fel (48. §). A tanárképesítő vizsgálatok nyelve a magyar. „A vallás- és közoktatásügyi miniszter azonban felhatalmaztatik, hogy a jelen törvény hatályba léptét követő tíz tanév tartama alatt, az ülető felekezeti főhatóság indokolt előterjesztésére, a képesítő vizsgálatoknak egészben vagy némely tantárgyakat illetőleg, nem magyar nyelven tarthatására rendkívüli engedélyt adhasson" (70. §). Ezekre az esetekre nézve is mérvadó azonban a 63. § 3. pontja, mely szerint a vizsgálatok kiterjednek arra is, hogy a jelölt a magyar nyelvet mint tannyelvet mennyiben érti és bírja úgy nyelvtanüag, mint irodalmilag, valamint a 65. § 1. pontja, mely mindenik tanszakhoz szükséges kelléknek írja elő a magyar nyelvet és irodalmat, a magyar irodalom és nemzeti művelődés áttekintését és a kiválóbb írók főbb műveinek ismeretét. A vegyes rendelkezések közt a törvény kimondja, hogy idegen állam, külföldön élő nem magyar állampolgár, úgyszintén nem magyarHLllampolgárokból alakult vagy külföldön székelő testület, akár ennek az országban levő elágazásai, melyek a külföldön székelő testülettől függésben vannak (kivéve a római katolikus szerzetesrendeket), semminemű középiskolát sem állíthatnak fel. A már fennálló bárminemű középiskolák (a felekezeti iskolákat is beleértve) külföldi államoktól és azok uralkodóitól vagy kormányától segélyt és anyagi gyámolítást semmi esetben sem kérhetnek vagy fogadhatnak el. Egyesektől és társulatoktól is csak azon esetben, ha a segélyező az intézet vezetésére semmiféle befolyást sem tart fenn magának (72. §). Az 1883 :XXX. tc. 1-^5., 11—12., 16., 21., 26. és 32. §§-ait, valamint az 1890:XXX. tc.-ket a középiskoláról szóló 1924 :XI. tc. 19. §-a hatályon kívül helyezte. Az új törvény 2. § b) pontja szerint a gimnáziumi oktatás, a 3. § b) pontja szerint a reálgimnázium, a 4. § b) pontja szerint a reáliskola rendes tárgyai közé tartozik: „a magyar nyelv és irodalom (ennek történelmével), azonkívül azok-