Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)
V. FEJEZET. A magyarországi nemzetiségek tételes joga
arra, hogy államsegélyt kérjenek és így a magyar nyelvet intenzívebben taníthassák. Ez az ellenünk erősen kihasznált intézkedés csekély eredménnyel járt, mert a tanítókat élethossziglan választották, a magyarui nem tudó tanítóktól pedig hiába követelték az államnyelv tanítását. 18 A magyar nyelv szeretetét a törvénynek az a rendelkezése sem segítette elő, mely fegyelmi vétségnek nyilvánította a tanítónak az államnyelv törvényben meghatározott alkalmazása ellen irányuló cselekményét (13. § 6. bek.). Negyedszázaddal az 1879 :XVHI. tc. megalkotása után Lukács György vallás- és közoktatási miniszter még mindig szükségesnek látta a törvény végrehajtására vonatkozóan újabb rendeleteket kiadni. Ezek közül az 1905 augusztus 15-i 72.000. sz. rendelet a magyar nyelvnek a nem magyar tannyelvű népiskolákban való tanításáról 19 bevezetésében azt panaszolja, hogy az 1879:XVIII. tc. nincs, oly mértékben érvényre emelve, mint azt az állam és a nem magyar ajkú lakosság jól felfogott érdeke megkívánná. Az 1900. évi népszámlálás szerint a magyar anyaország népességének jó 40%-a nem beszéli az állam nyelvét, a nem magyar anyanyelvű lakosságnak pedig 83.2%-a nem tud magyarul. Az ország 3343 nem magyar tannyelvű népiskolája közül — melyek 90 kivételével felekezeti iskolák — 1340-ben a magyar nyelvet nem tanították sikerrel. A miniszter kifejti, hogy a 26 évvel azelőtt szentesített törvénynek érvényt kell szerezni, nemcsak azért, hogy az állam nyelvét a nemzet összességének tulajdonává tegyék, de azért is, mert a nem magyarajkú lakosságot a magyar nyelv bírása a könnyebb megélhetésben segíti és sok bajtól megóvja. Ezáltal nem akarják érinteni a hitfelekezetek és községek azon jogát, hogy iskoláik tannyelvét maguk állapítsák meg. A haza polgárai azonban csak úgy boldogulhatnak, ha az államnyelv ismerete útján rendelkeznek azzal a közvetítő eszközzel, mely a nemzetnek faj, vallás, nemzetiség szerint széttagolt egyedeit egy nemzettestté olvasztja össze. Ezért a létező törvény alapján újabb rendelkezéseket adott ki a magyar nyelv eredményesebb tanítása érdekében. Ugyanakkor az 1905 augusztus 15-i 72.001. sz. rendelettel a magyar nyelvnek a nem magyar tannyelvű képző intézetekben való tanításáról igyekezett fokozottabb mértékben gondoskodni. 20 Lukács György nevéhez fűződik annak a rendeletnek a kiadása is, mely szerint az állami iskolákban a hittan nem az illető felekezet egyházi nyelvén, hanem az iskola tannyelvén, magyarul tanítandó. E rendelet kiadására az a körülmény szolgáltatott okot, hogy az állami és általában a magyar tanítási nyelvű iskolákat számos olyan görög keleti és katolikus vallású tanuló látogatta, akinek az anyanyelve magyar és aki nem tud sem románul, sem szerbül. A hittanárok, 18 Hóman—SzGcfű: Magyar történet. VII. k. Szekfü: A XIX. és XX. század. 383. 1. 19 R. T. 1905. 656. s k.. i. 20 R. T. 1905. 668. s k. 1. — A 72.000. és 72.001. sz. rendeleteket v. ö. a népiskolai törvények végrehajtására vonatkozó 1905 augusztus 20-i 70.000. sz. rendelettel. R. T. 817. s k. 1.
