Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

V. FEJEZET. A magyarországi nemzetiségek tételes joga

Az 1849 július 28-i Szemere-féle nemzetiségi törvény 6. §-a visszatért Eötvös eredeti elgondolásához, sőt már a magyar nyelv kötelező tanítását sem tartotta szükségesnek kimondani, amikor így intézkedett: „az elemi iskolákban az oktatás mindig a község vagy az egyház nyelvén történik". A kiegyezés után a magyar kultúrpolitika ezen az úton haladt továhb. Már a magyar nemzetiségi törvény megalkotása előtt Eötvös József az 1868 :XXXVIII. te.-ben (a népiskolai közoktatás tárgyában) lefektette a magyar népoktatási rendszer alapjait. A törvény büntető szankció terhe mellett mondja ki az általános tankötelezettséget a 6. évtől a 12., illetőleg 15. életév betöltéséig (1. §). Az 1868: XXXVIII. tc. az általános kötelező népoktatás ügyét évekkel azelőtt szabályozta, hogy Anglia, Francia- és Olaszország megalkotta volna hasonló alapvető törvényét. A törvény alapelveit Kornis Gyula a demokratizmusban és liberalizmusban látja. „A törvény alkotója — úgymond — abban a hitben élt, hogy a népoktatás terén megvalósuló teljes szabadság és teljes egyenlőség egymáshoz közelebb hozza a felekezetek, nemzetiségek s nyelvek szerint annyira megoszló ország fiait. Ennek következménye, hogy a törvény értelmében népiskolát nyithat és fenntarthat — a törvénytől megszabott feltételek mellett — minden jogi személy: felekezet, község, állam, társulat, magánember. Mivel pedig a felekezet legtöbbször szoros kapcsolatban van a nemzetiséggel, az egyes nemzetisegek (románok, szerbek, tótok, németek) a felekezet vagy község címén szabadon állíthatnak fel ma is, népiskolákat."

2 Az 1868 :XXXVin. tc. ennek megfelelően kimondta, hogy „a szülőknek és gyámoknak szabadságukban áll gyermekeiket háznál, vagy bármely vallású magán és nyilvános intézetekben, úgyszintén más helységben levő tanintézetben neveltetni" (6. §), „népoktatási nyilvános tanintézeteket — vagyis elemi és felsőbb népiskolákat, polgári iskolákat és tanítóképezdéket — a törvény által megszabott módon állíthatnak és fenntarthatnak a hazában levő hitfelekezetek, társulatok és egyesek, községek és az állam" (10. §). Az 1868: XXXVIII. tc. harmadik fejezete szerint a felekezeteK minden községben, hol híveik laknak, iskolát állíthatnak fel, tanítóikat maguk választhatják, a tankönyveket és tantervet maguk határozhatják meg s a törvény csak a népiskola tantárgyait, a felszerelés minimumát és a szorgalmi időt állapítja meg (11. §). A felekezeti tanítóképzőkre vonatkozóan is hasonló előírások szerepelnek (13. §) és minden hitfelekezetbeli népoktatási tanintézet az állam felügyelete alatt áll (14. §). Azokban a községekben, ahol a hitfelekezetek nem tartanak fenn népiskolát, a község köteles a szükséges népoktatási tanintézeteket felállítani (23. §). Általában nem tekintetnek felekezeti iskoláknak azok, amelyek a község jövedelméből tartatnak fenn. Azon már fennálló hitfelekezeti iskolákra nézve, amelyek 2 Komis Gyula: Magyarország közoktatásügye a világháború óta. Budapest, 1927, 27. 1.