Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

V. FEJEZET. A magyarországi nemzetiségek tételes joga

eddig a község vagyonából és jövedelméből tartattak fenn, az illető községnek szabadságában áll az eddigi gyakorlatot továbbra is fenntartani, de ilyen esetben a segélyezés a különböző hitfelekezeti iskolák közt igazságos arányban osztandó meg s egy hitfelekezet iskolájától sem vonathatik el, míg a többi hitfelekezetek iskolái irányában is meg nem szüntettetik (25. §). A törvény 58. §-a kimondta azt az alapvető pedagógiai elvet, hogy „minden növendék anyanyelvén nyerje az oktatási, amennyiben ez a nyelv a községben divatozó nyelvek egyike. Vegyes ajkú községben ez okból oly tanító alkalmazandó, aki a községben divatozó nyelveken tanítani képes. Népesebb községekben, ahol többféle nyelvű lakosok tömegesen laknak, amennyire a község ereje engedi, különböző ajkú segédtanítók is választatnak". A törvény 75. §-a a polgári iskolák tanítási nyelvére vonatkozóan ugyanezt az elvet szögezte le. Az 1868:XLIV. tc. rendelkezései ezen az alapon, sőt ezt továbbfejlesztve szabályozták az állami és nem állami, magyar nyelvű és más mint magyar nyelvű elemi és középiskolák, valamint az egyetemek működését. a) Az állami iskolák tanítási nyelvére vonatkozóan az 1868: XLIV. tc, 17. §-a így rendelkezik: „Az állam s illetőleg a kormány által már állított, vagy a szükséghez képest állítandó tanintézetekben, a tanítási nyelvnek meghatározása, a mennyiben erről törvény nem rendelkezik, a közoktatási minister teendőihez tartozik. De a közoktatás sikere, a közművelődés és közjólét szempontjából az államnak is legfőbb célja levén:; köteles ez az állami tanintézetekben a lehetőségig gondoskodni arról, hogy a hon bármely nemzetiségű, nagyobb tömegekben együtt élő polgárai az általok lakott vidékek közelében anyanyelvökön képezhessék magukat egészen addig, hol a magasabb akadémiai képzés kezdődik." Az idézett rendelkezés tehát az anyanyelven való oktatás kötelezettségét nemcsak az elemi, hanem a középfokú iskolákra is kiterjeszti. A közép- és felsőfokú oktatásra vonatkozóan a 18. § a következő rendelkezést tartalmazza: „Azon területeken létező, vagy felállítandó állami közép és felső tanodákban, a melyeken egynél több nyelv divatozik, azon nyelvek mindenikének részére nyelv- s irodalmi tanszékek állítandók." Végül az országos egyetemre vonatkozóan a 19. § így rendelkezik: „Az országos egyetemben az előadási nyelv a magyar; azonban az országban divatozó nyelvek és azok irodalmai számára, a mennyiben még nem állíttattak, tanszékek állíttatnak." 3 3 A magyarországi egyetemeken a nemzetiségi nyelvek és azok irodalmának tanítása részben külön tanszékek, részben szemináriumok keretében történik. Az ország bölcsészeti karral rendelkező négy egyetemén a német nyelv és irodalomnak ,úgyis mint világnyelvnek, külön tanszéke van. A budapesti m. kir. Pázmány Péter tudományegyetemen a legutóbbi évekbm a román nyelvészeti tanszék mellett román (oláh) nyelvi és irodalmi szemináriumot, a szláv nyelvészeti tanszék mellett tót, kárpátaljai rutén, horvát, szerb, délszláv, örmény nyelv és irodalmi szemináriumot tartottak. A kolozsvái'i m. kir. Ferenc József tudományegyetemen román irodalomtörténeti tanszék és intézet mükö-