Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

V. FEJEZET. A magyarországi nemzetiségek tételes joga

32. §. A nemzetiségi iskolaügy. Az elemi oktatás az állami és nem állami iskolákban az 1868: XXXVHI. és XLIV. tc. szerint. — A magyar nyelv bevezetése az elemi népiskolákba az 1879 : XVIII. tc. útján. — Lukács György rendeletei. — Az Apponyi-féle törvények megalkotása, konkrét tartalma és végrehajtása. — Tisza engedményei és Jankovics Béla két rendelete. — A középiskolákról szóló 1883 : XXX. tc. és módosításai. — A kisdedóvók az 1891 : XV. tc. rendszere szerint. — A Bleyer Jakab-féle ideiglenes rendezés. — A trianoni békeszerződésben vállalt kötelezettségek és a 4800/1923. M. E. sz. rendelet. — A nemzetiségi iskolatípusok változása a 110.478/VIII/1923. V. K. M. sz. és a 11.000/1935. M. E. sz. rendelet értelmében. — A hatályos 8490/1940. M. E. és 700/1941. M. E. sz. rendelet intézkedései s a vallásés közoktatásügyi miniszter újabb rendeletei. — A felszabadult felvidéki, kárpátaljai, keleti és erdélyi, valamint délvidéki területek nemzetiségi iskolaügyének megszervezése. A nemzetiségi jogok között az egyik legfontosabb helyet a nemzetiségekhez tartozó állampolgároknak az iskoláztatással kapcsolatos jogai foglalják el. Az iskola biztosítja valamely nemzetiség számára anyanyelvének és kultúrájának fennmaradását, terjesztését és az újabb nemzedéknek sajátos szellemiségében való nevelését. Ezért az iskolai jogok körül volt a múltban a legtöbb harc és félreértés. 1. Az elemi oktatás nyelve körül már 1848 augusztusában vita volt a képviselőházban, amikor Eötvös József elemi oktatási törvényjavaslatának 10. és 11. §§-val szemben a Ház a központi bizottság javaslatát fogadta el. Az 1844:11. tc. 9. §-a értelmében az ország határain belüli iskolák közoktatási nyelve a magyar kellett volna hogy legyen; ez a rendelkezés azonban nem bizonyult végrehajthatónak. Ezért Eötvös az oktatás nyelvét a lakosság többsége szerint kívánta meghatározni, a magyar nyelv kötelező tanítása mellett, a bizottság pedig a magyar nyelvet tette elsősorban mindenütt rendes tanulmánnyá és csak kivételképen mondta ki, hogy azok a növendékek, akik a magyar nyelvet nem értik, az elemi oktatást saját anyanyelvükön fogják nyerni. Ez a kérdés akkor annyira az érdeklődés központjában állott, hogy a képviselőházba tizenegy javaslatot nyújtottak be a kérdéses 10. és 11. §§-ok módosítására.

1 1 V. ö. „A magyar nemzetiségi politika és a nemzetiségek követelései 1848-ban" c. §-sal, továbbá Jancsó Benedek „A román nemzetiségi törekvések története és jelenlegi állapota" c. munkájával (II. k., 546—550. 1.).