Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)
V. FEJEZET. A magyarországi nemzetiségek tételes joga
9. E fejezet keretében kell tárgyalnunk végül a lelkészi jövedelmeknek az őMam által történő kiegészítésével kapcsolatos kérdéseket. A magyar állam a lelkészi jövedelem kiegészítéséről szóló 1898 :XIV. tc. óta a törvényesen bevett vallásfelekezetek lelkészeit rendszeres állami támogatásban részesítette olyan módon, hogy a lelkészeknek az illető vallásfelekezettől nyert jövedelmét (kongrua) minden esetben egy bizonyos minimumra egészítette ki. Az említett törvény a fizetéskiegészítéshez a lelkészektől csak bizonyos általános feltételek, köztük a magyar állampolgárság fennforgását kívánta meg (6. §). E törvény módosításáról szóló 1909:XIII. tc. 3 §-a azonban az 1898 :XIV. tc. 4—6. §-ait módosítva a magyar nyelv ismeretét is a fizetéskiegészítés kellékének mondta ki. „Annak a lelkésznek (helyi káplánnak, külön rendszeresített missiói lelkésznek), illetőleg segédlelkésznek, aki a jelen törvény életbeléptekor a jövedelmi kiegészítésre való igényt meg nem szerezte, hogy abban egyébkénti minősítéséhez (1898:XIV. tc. 4. §) képest részesíthető legyen, igazolnia kell azt is, hogy a magyar nyelvről intézkedő 1840. évi VI. tc. 8. §-ában foglalt követelménynek megfelelni képes. Ugyanezt kell igazolnia annak a lelkésznek (helyi káplánnak, külön rendszeresített missiói lelkésznek), illetőleg segédlelkésznek, aki a jelen törvény életbeléptekor csak az alacsonyabb jövedelmi kiegészítésre szerezte meg az igényt, ha a magasabb jövedelmi kiegészítésbe akar átlépni. Különös méltányossági körülmények fennforgása esetén a vallás- és közoktatásügyi miniszter e törvény életbeléptetésétől számítandó öt éven belül egyes oly lelkészeket (helyi káplánokat, külön rendszeresített missiói lelkészeket) és segédlelkészeket, akik a fentebbi követelményeknek még kellően megfelelni nem képesek, de arra törekszenek, az őket egyébkémti minősítésük szerint megillető jövedelmi kiegészítés mérvéig, államsegélyben részesítheti. Amely lelkészi (helyi kápláni, külön rendszeresített missiói lelkészi) állás 1908. évi január hó l-ig kisebb minősítésű lelkésszel volt betoltve r magasabb jövedelmi kiegészítésre csak abban az esetben tarthat igényt, ha az illető hitközség híveinek száma a 800-at eléri és ha a magasabb jövedelmi kiegészítéshez szükséges többletnek, vagyis 800 koronának felét az illető vallásfelekezet a lelkész részére állandóan biztosítja. Kivételes figyelmet érdemlő esetekben, különös tekintettel a hitfelekezetekkel szemben követendő egyenlő elbánás elvére, a vallás- és közoktatásügyi miniszter ezektől a feltételektől eltekinthet." Ezt a rendelkezést Kmety Károly indítványára vették fel a törvénybe 4 s ezáltal tulajdonképen csak felújították az 1840:VI. tc. 8. §-át, mely szerint „ezentúl minden vallásbeli különbség nélkül plébánosoknak, egyházi szónokoknak, káplánoknak és segédeknek ollyak alkalmaztassanak, kik a magyar nyelvet tudják". Az 1840:VI. tc. 8. §-át — amelynek a nemzetiségek által történt sérelmezése vitatható — annak idején nem hajtották végre. Felújítása Apponyi kultuszminisztersége idején azzal a szándékkal történt, hogy a nemzetiségi klérust az államnyelv elsajátítására serkentsék. 4 Kmety Károly: Magyar közjog. 6. kiadás, 145. 1.