Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

V. FEJEZET. A magyarországi nemzetiségek tételes joga

5. A köztisztviselők kötelező nemzetiségi nyelvismeretét az igazságszolgáltatásban és közigazgatásban egységesen ,,a közhiva­talokban a kisebbségi nyelvek ismeretének biztosításáról" szóló 1924:11. tc. szabályozta. A törvény szövege a következő: „í, §. A nemzetiségi egyenjogúságról szóló 1868. évi XLIV. törvény­cikk 27-ik szakaszát a következő rendelkezések egészítik ki: Az olyan kir. járásbíróságnál és kir. törvényszéknél, valamint az olyan állami és önkormányzati hatóságnál és~ hivatalnál, amelynek terü­letén a lakosságnak legalább egyötödrésze ugyanahhoz a nyelvi kisebbség­hez tartozik, olyan személyeket kell alkalmazni, akik az illető kisebbségi nyelvben is jártasak. Az említett helyeken alkalmazásban álló személyzet köteles a műkö­dése területén az előző bekezdésben említett arányban élő kisebbség nyel­vét ennek a törvénynek életbeléptétől számított két éven belül elsa­játítani. Aki e határidőben e nyelvet kellő mértékben el nem sajátítja, tekintet nélkül a bármilyen törvényben különben fennálló korlátozásra, hivatalból áthelyezhető vagy szabályszerű elbánás alá vonható. Ezeknek az intézke­déseknek az ítélőbírákkal szemben csak a két év lejártát követő egy éven belül van helye. E rendelkezések alkalmazása szempontjából annál az állami hatóság­nál és hivatalnál, amelynek működési köre egy községre terjed, az illető község, annál, amelynek működési köre egy járásra vagy ennél kisebb területre terjed, az illető járás, minden más állami hatóságnál vagy hiva­talnál azon törvényhatóság lakosságának nyelvi viszonyai mérvadók, amelynek területén az illető állami hatóságnak vagy hivatalnak a szék­helye van. 2. §. Ezt a törvényt a minisztérium hajtja végre." Az 1924:11. tc. végrehajtását a m. kir. minisztériumi 1924 októ­ber 31-én kelt 1924. évi 7500 sz. rendelete „a közhivatalokban meg­üresedő állásokra a kisebbségi nyelvben jártas személyek alkalma­zásáról" szabályozza. E szerint: „A m. kir. minisztérium az 1924:11. tc. 1. § második bekezdésének végrehajtása tárgyában a következőket rendeli: 1. §. A kir. járásbíróságnál és kir. törvényszéknél, továbbá az állami és önkormányzati hatóságoknál és hivatalokban kinevezés útján betöl­Amennyiben egyes járásbíróságoknál vagy törvényszékeknél nincsenek szükséges számban olyan bírák és bírósági alkalmazottak, akik a nyelvi kö­vetelményeknek megfelelni képesek, vagy a megszabott két évi határ­időben megfelelni készeknek nyilatkoznak, a szükséges személyzetről foko­zatosan kinevezések és áthelyezések útján fog gondoskodás történni. Evégből a megüresedő állások betöltésére vonatkozó javaslatok megtételénél különösen tekintettel kell lenni az illető bíróságnál megkívánt nyelvismeretekre." ,,6. §. A felsőbíróságoknál mind a tanácsok összeállítása, mind a kine­vezések alkalmával a lehetőséghez képest gondoskodni kell arról, hogy kellő számmal legyenek olyan bírák, akik a nemzeti kisebbségek nyelvében jártasak és az ilyen anyanyelvű felekkel szóbeli tárgyalásokon anyanyelvükön érint­kezni képesek." Az 5. § rendelkezései átmeneti jellegűek, a 6. §-al ellentétes intézkedés nem történt, de mivel a felsőbíróságok nyelve kizárólag a magyar, a felsőbíró­ságok bírájának nem kötelessége a felekkel anyanyelvükön érintkezni.

Next

/
Thumbnails
Contents