Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

V. FEJEZET. A magyarországi nemzetiségek tételes joga

XXXV. tc. s az azt módosító 1886:VII. tc., a polgári törvénykezési rendtartás módosításáról szóló 1881 :LIX. tc, a pénzügyi közigazgatási bíróságról szóló 1883 :XLIII. és az azt hatályon kívül helyező, a m. kir. közigazgatási bíróságról szóló 1896:XXVI. tc, az esküdtbíróságokról szóló 1897:XXXIII. tc, a kivándorlásról szóló 1909:11. tc, a főudvarnagyi bíróságról szóló 1909 :XVI. tc, a polgári perrendtartásról szóló 1911:1. tc. tartalmazott a bíróságok körébe tartozó nyelvhasználati rendelkezéseket. A 4044/1919. M. E. sz. rendelet 10., 11. és 15. §§-ai és az ezek alapján kibocsátott 1262/1920. I. M. sz. rendelet újra szabályozta a bíróságok előtti nyelvhasználat kérdését, s végül a 4800/1923. M. E. sz. rendelet állapította meg, ma is érvényes módon, az e tekintetben hatályos jogszabályokat.

1 A bíróságok előtti nyelvhasználat tekintetében különbséget kell tenni a) első folyamodású bíróságok és telekkönyvi hatóságok; b) felebbezett perek és felsőbb bíróságok között. 1. Az 1868:XLIV. tc az 1869:IV. tc. előtti helyzetnek megfelelően, 7. §-ában a következőképen szabályozza a nemzetiségi nyelvek használatát az első folyamodású bíróságok előtt: „Az ország minden lakosa azon esetekben, amelyekben ügyvéd közbejötte nélkül akár felperesi, akár alperesi, akár folyamodó minőségben, személyesen, vagy megbízott által veszi és veheti igénybe a törvény ótalmát és a bíró segélyét: a) saját községi bírósága előtt anyanyelvét; b) más községi bíróság előtt az illető község ügykezelési vagy jegyzőkönyvi nyelvét; c) saját járási bírósága előtt saját községének ügykezelési vagy jegyzőkönyvi nyelvét; d) más bíróságok előtt, akár legyenek azok saját törvényhatóságának, akár pedig más törvényhatóságnak bíróságai, azon törvényhatóság jegyzőkönyvi nyelvét használhatja, a melyhez az illető bíróság tartozik." A 4800/1923. M. E. sz. rendelet 12. §-ának első bekezdése a fenti rendelkezés mai értelmét a következőképen adja vissza: „A nyelvi kisebbséghez tartozó magyar állampolgár a kir. járásbíróságok és kir. törvényszékek előtt az állam hivatalos nyelvén felül szóban és írásban anyanyelvét is használhatja, ha ez a nyelv az illető bíróság területén a lakosság legalább egyötödének anyanyelve." Miután a községi, járási és törvényhatósági bíróságok helyébe az 1871:XXXI. és XXXII. tc-kel a királyi járásbíróságok és kir. törvényszékek, mint első folyamodású bíróságok léptek, a 4800/1923. M. E. sz. rendelet 12. §-a az 1868:XLIV. tc 7. §-ának csak a d) pontjából indult ki, miután az a), b) és c) pontok alapját képező községi ügykezelési nyelv, a községi bíróságok kiesésével, bírósági vonatkozásban értelmét veszítette. Mivel pedig a bíróság állami intézménnyé vált, természetes, hogy elsősorban az állam hivatalos 1 Az 1924:11. tc.-nek ide vonatkozó alapvető rendelkezéseit szerkezeti okok miatt és ismétlések elkerülése végett .,a köztisztviselők nyelvismerete és nyelvhasználata" c. §-ban fogjuk tárgyalni.