Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

V. FEJEZET. A magyarországi nemzetiségek tételes joga

nyelvét kell előtte használni s a nemzetiségi nyelvhasználat csak másodsorban jöhet tekintetbe, ha tudniillik a nyelvi kisebbséghez tartozó állampolgár anyanyelvét használni kívánja és ez a nyelv az illető bíróság területén a lakosság legalább egyötödének anyanyelve. A bírói szervezet módosításának megfelelően módosult — bár az alapelvek változatlanul fennmaradtak — a bíróságok előtti nyelvhasználat, a felekkel való érintkezés, a tárgyalási jegyzőkönyv vezetése és megmagyarázása, az idézések kibocsátása, a határozatok hozatala és közlése, valamint a telekkönyvi kivonatok tekintetében. Az 1868:XLIV. tc. 8. §-a e tekintetben a következő rendelkezést tartalmazza : „A bíró a 7-ik § eseteiben a panaszt vagy kérelmet a panasz vagy kérelem nyelvén intézi el ; a kihallgatást, tanúhallgatást, « szemlét és más bírói cselekményeket úgy a peres, mint a peren kívüli, valamint a bűnvádi eljárásoknál a perben álló felek, Uletőleg a kihallgatott személyek nyelvén eszközli; a perek tárgyalási jegyzőkönyveit azonban azon a nyelven vezeti, melyet a perlekedő felek a törvényhatóságok jegyzőkönyvi nyelvei közül kölcsönös megegyezéssel választanak. Ha e tekintetben megegyezés létre nem jönne, a bíró a tárgyalási jegyzőkönyvet a törvényhatóság jegyzőkönyvi nyelveinek bármelyikén vezetheti, tartozik azonban annak tartalmát a feleknek szükség esetén tolmács segélyével is megmagyarázni. Szintúgy tartozik a bíró a felek előtt megmagyarázni s illetőleg tolmácsoltatni a per fontosabb okmányait is, ha ezek olyan nyelven volnának szerkesztve, melyet a perben álló felek egyike vagy másika nem ért. Az idézési végzés a megidézendő fél érdekében, ha rögtön kitudható, annak anyanyelvén, különben pedig azon községnek, a melyben a megidézendő fél lakik, jegyzőkönyvi nyelvén, vagy pedig az állam hivatalos nyelvén fogalmazandó. A bírói határozat a tárgyalási jegyzőkönyv nyelvén hozandó; de köteles azt a bíró minden egyes félnek azon a nyelven is kihirdetni, illetőleg kiadni, a melyen kívánja, a mennyiben azon nyelv a törvényhatóságnak, a melyhez a bíró tartozik, jegyzőkönyvi nyelveinek egyikét képezi." A 11. § a telekkönyvekre vonatkozóan így rendelkezik: „A telekkönyvi hivataloknál a törvényszék felügyelésének tekintetéből is az illető törvényszék ügykezelési nyelve használandó; de ha a felek úgy kívánják, mind a végzés, mind a kivonat az állam hivatalos nyelvén, vagy azon törvényhatóság jegyzőkönyvi nyelveinek egyikén is kiadandó, a melynek területén a telekkönyvi hivatal van." A 4800/1923. M. E. sz. rendelet ezeknek a kérdéseknek két §-t is szentel. „A 13. §. A kir. járásbíróságok és kir. törvényszékek határozataikat az olyan személyekkel, akik előttük a 12. § értelmében anyanyelvük használatára jogosultak, kívánságukra hiteles fordításban anyanyelvükön is közlik. Ugyanez a szabály áll a telekkönyvi kivonatokra is. Az idézéseket a kir. járásbíróságok és kir. törvényszékek az említett személyekkel anyanyelvükön külön kívánságuk nélkül is közlik, ha az illetők anyanyelvéről tudomásuk van. Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika. 401