Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)
V. FEJEZET. A magyarországi nemzetiségek tételes joga
23. §. Nyelvhasználat a magánéletben. Az 1921: XXXIII. tc. és a 4800/1923. M. E. sz. rendelet intézkedései. — A 111.861/1943. K. K. M. sz. rendelet értelmezése. — A 8490/1940. M. E. sz. rendelet magyarázata. 1. Az 1868:XLIV. tc. a nemzetiségi nyelveknek a hivatalos életben való használatát szabályozta, természetesnek tartva, hogy ha a nemzetiségi nyelvek a közigazgatásban és a bíróságok előtt használhatók, akkor a magánéletben még kevésbbé lehet a nemzetiségi nyelvhasználatot korlátozni. A törvény 26. §-ának 3. és 4. bekezdése mindössze azt állapítja meg, hogy a nemzetiségi állampolgárok által létesített „magánintézetek és egyletek nyelvét az alapítók határozzák meg" s ezek „a társulatok s általuk létesített intézetek egymás között saját nyelvükön is érintkezhetnek". A nemzetiségi nyelvek használata a nem hatósági érintkezésben tehát az 1868:XLIV. tc. szerint csak a nemzetiségek intézményei tekintetében nyert szabályozást. A nemzetiségi törvény 26. §-ának 3. bekezdését a 4044/1919 M. E. sz. rendelet 14. §-ának 3. bekezdése is átvette. A kisebbségi nyelveknek a magánéletben való használatát első ízben a trianoni békeszerződés 58. cikkének 3. bekezdése mondotta ki a következőképen: „Egyetlen magyar állampolgár sem korlátozható bármely nyelv szabad használatában magán- vagy üzleti forgalomban, a vallás, a sajtó útján történő vagy bármilyen természetű közzététel terén, vagy a nyilvános gyűléseken." A trianoni békeszerződésnek ez a többi kisebbségi szerződésben is feltalálható rendelkezése elsősorban a magán és üzleti forgalomban biztosítja a kisebbségi nyelvhasználatot, de ugyanakkor a nemzetiségek közösségi életében is, — amilyen a vallás gyakorlása, tehát az istentisztelet és az egyházi igazgatás, a sajtó és egyéb természetű közzététel, hiint pl. a könyvkiadás, végül a nyilvános gyűléseken — egyaránt lehetővé teszi a nem magyar anyanyelvű magyar állampolgárok számára nyelvük használatát. A trianoni szerződésnek ezt a negatív értelmű rendelkezését a 4800/1923. M. E. sz. rendelet 1. §-ának 1. bekezdése is átvette pozitív formában:
