Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)
V. FEJEZET. A magyarországi nemzetiségek tételes joga
„Minden magyar állampolgár szabadon használhatja anyanyelvét a magánéletben és az üzleti forgalomban, vallása gyakorlásában, a sajtóban és a nyilvános gyűléseken..." 2. A m. kir. kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter 111.861 /1943. K. K. M. számú és valamennyi másodfokú iparhatósághoz intézett leiratában az üzlethelyiségek megjelölésére vonatkozóan a következőket rendelte el 1 : az 1875:XXXVII. tc.-be foglalt kereskedelmi törvény végrehajtása körül kialakult joggyakorlat nem hagy semmi kétséget az iránt, hogy a cégnek magyar nyelvűnek kell lennie, de az állam hivatalos nyelvén felül, a cég szószerinti fordításban emellett idegen nyelven is bejegyezhető. Külföldi cégek a külföldön bejegyzett vagy használt idegen nyelvű cégszöveget belföldi fióktelepeik cégéül változatlanul is bejegyeztethetik, de szokásos az idegen cégszöveg magyar fordítását is bejegyeztetni. A korlátolt felelősségű társaságot ületően az 1930 :V. tc. 5. §-ának 2. bekezdése úgy rendelkezik, hogy a cégnek élő, idegen nyelvre lefordított szövegét a társaság csak akkor használhatja, ha a társasági szerződés az idegen nyelvű cégszöveget megállapítja és a bíróság azt a cégjegyzékbe bejegyzi. A cégtáblák nyelvére vonatkozóan a leirat az 1884.-XVII. tc.-be iktatott ipartörvény módosításáról szóló 1922 :XII. tc. 56. §-ából, valamint a 78.000/1923. K. M. sz. rendelet 124. §-ából kiindulva a következő rendelkezéseket tartalmazza: a cégeknek és cégtábláknak magyar nyelvűeknek kell lenniök, de a fennálló jogszabályok szerint a cégszöveg emellett idegen nyelvű is lehet. Mindez az üzlethelyiségek külső megjelölésénél használatos egyéb feliratokra, cégérek, vállálatjelzők stb. is vonatkozik. Ha azonban az iparos vagy kereskedő üzletének megjelölésére a magyar nyelven kívül más nyelvű feliratokat is alkalmaz, a magyar nyelvű cég és egyéb feliratok mellett az idegen nyelvű céget és egyéb feliratot úgy kell elhelyezni, hogy már a feliratok szemlélete alapján a magyar nyelv kötelező használata kidomborodjék. így nem szabad az idegen nyelvű cégek és egyéb feliratok szövegét a magyar nyelvű cégek és egyéb feliratok szövegénél használt betűknél nagyobb betűkkel jelölni; ha a cégek és egyéb feliratok egymásután következnek, elsősorban a magyar nyelvű céget kell feltűntetni stb. A leirat felhívja az elsőfokú iparhatóságokat arra, hogy vizsgálják meg a hatóságuk területén levő üzlethelyiségeket s ha azok felirata nem felel meg a leirat rendelkezéseinek, véghatározatban — a cégtáblák közigazgatási úton való eltávolításának terhe mellett — kötelezzék az érdekelt iparost vagy kereskedőt, hogy az észlelt szabálytalanságot megszüntesse. A miniszteri leirat tehát megengedi a két- vagy többnyelvű cégtáblák: használatát s csupán azt köti ki, hogy az idegen nyelvű szöveg ne legyen a magyarnál feltűnőbb és ne előzze meg a magyar 1 Közgazdasági Értesítő. A m. kir. iparügyi és a m. kir. kereskedelemés közlekedésügyi minisztérium hivatalos közlönye. Budapest, 1943 szeptember 5-i 36. sz. 1451—1452. 1.
