Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

V. FEJEZET. A magyarországi nemzetiségek tételes joga

1., illetőleg június 23. napjáig ezeken a területeken lakott. A házasságon kívül született gyermek anyjának, ületőleg nagyszülőjének állampolgárságát követi. Az e § rendelkezései szerint megszerzett magyar állampolgárság kiterjed a magyar állampolgárrá vált férfi feleségére és gyermekére, illetőleg a nőnek házasságon kívül született gyermekére (4. §). A jelen rendelet l—A. §§-ai értelmében visszaszerzett, illetőleg megszerzett magyar állampolgárság jogi hatálya a jelen rendelet hatálybalépésének napjával kezdődik (5. §). A rendelet rendelkezései nem terjednek ki arra, aki, ületőleg akinek felmenője a csehszlovák állampolgárságot a trianoni szerződés 64. cikke értelmében gyakorolt opció lálapján szerezte meg, valamint arra, aki a jelen rendelet hatálybalépésének napján valamely külföldi állam állampolgára (6. §). A rendelet zsidónak tekintendő személyre nem alkalmazható (7. §). A rendelet 1941 május 23-án lép életbe, épen úgy, mint a magyar-szlovák egyezmény és végrehajtásáról a belügyminiszter gondoskodik (8. §). A magyar kormány tehát a Felvidék visszacsatolása és Kárpátalja visszatérése után messzemenően gondoskodott mind nemzetközi megállapodás útján, mind rendeleti úton arról, hogy a viszszatért területek lakosai, nemzetiségre való tekintet nélkül, ne maradjanak állampolgárság nélkül és nem követte az utódállamok példáját, amelyek közül pl. Romániában Trianon után két évtizeddel még százezer számra voltak állampolgárság nélküli magyarok, akik a hontalanság minden hátrányos következményét végigszenvedték.

7 6. Az 1940 augusztus 30-i második bécsi döntőbírói határozat az állampolgársági kérdést a fentiektől részben eltérő módon szabályozta. A határozat 3. pontja értelmében mindazok a román államapolgárok, akik 19^.0 augusztus 30-án a Románia által átengedendő területen ásandó lakhellyel bírnak, a magyar állampolgárságot minden további nélkül megszerzik. Jogukban áll hat hónapi határidőn belül a román állampolgárság javára optálni. Azok a személyek, akik ezzel az optálási joggal élnek, a magyar állam területét további egy évi határidőn belül elhagyni tartoznak és Románia be fogja fogadni őket. Ingó vagyonukat magukkal vihetik, ingatlan vagyonukat értékesíthetik, ha értékesíteni nem tudják, Magyarország kártalanítani fogja őket. A 4. pont értelmében azoknak a magyar nemzetiségű román állampolgároknak, akik az 1919-ben Magyarország által Romániának átengedett és most Romániánál megmaradó területen bírnak állandó lakhellyel, jogukban áll hat hónapi határidőn belül a magyar állampolgárság javára optálni az előző pontban lefektetett elvek szerint. A döntőbírói határozat további rendelkezései értelmében a román és magyar kormány köz* 7 Lásd Mikó Imre: A romániai magyarság jogi helyzete a bécsi döntés idejében. Különlenyomat a „Kisebbségvédelem" 1940. évi 5—6. számából. Budapest, 1940, 7—9. 1.