Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

V. FEJEZET. A magyarországi nemzetiségek tételes joga

vétlenül fog megállapodni a határozat végrehajtása során esetleg felmerülő nehézségek elhárítása tárgyában, ha pedig valamelyik kérdésben nem tudnának megegyezni, a kérdést a tengelyhatalmak kormányai elé terjesztik. A bécsi döntésnek ezeket a rendelkezéseit a román uralom alól felszabadult keleti és erdélyi országrésznek a Magyar Szent Koronához visszacsatolásáról és az országgal egyesítéséről szóló 1940:XXVI. tc. 4. §-a iktatta törvénybe. E szerint mindazok a román állampolgárok, akik 1940 augusztus 30-án a visszacsatolt keleti és erdélyi területen állandó lakhellyel bírtak, hatósági intézkedés nélkül megszerzik a magyar állampolgárságot. Az így megszerzett magyar állampolgárság kiterjed a magyar állampolgárrá lett férfi feleségére és kiskorú gyermekeire. A házasságon kívül született kiskorú gyermek anyja állampolgárságát követi. Azok a magyar nemzetiségű román állampolgárok, akik az 1921:XXXIII. tc.-be becikkelyezett trianoni szerződéssel Romániának átengedett és az 1940 augusztus 30-i bécsi döntőbírói határozat értelmében Romániánál megmaradó területen bírnak állandó lakhellyel, visszaszerzik a magyar állampolgárságot, ha a döntőbírói határozat 4. pontjában biztosított optálási jogukat a magyar állampolgárság javára gyakorolják. A magyar kormány az opció gyakorlásának és az azzal kapcsolatos eljárásnak szabályait a döntőbírósági határozatnak és a román királysággal kötendő megállapodásnak megfelelően rendelettel állapítja meg. Az opciós jog gyakorlására mindezideig nem került sor. 1941 február 26-án Bárdossy László m. kir. külügyminiszter és CruÇescu György budapesti román követ jegyzőkönyvet írt alá, mely szerint az 1940 augusztus 30-i bécsi döntőbírósági határozat 3. és 4. pontjában az op tálasra nézve megállapított hat hónapi határidő „a két kormány által közös egyetértéssel megállapítandó későbbi időpontban fogja kezdetét venni", amikor a két kormány a 3. és 4. pont „értelmezése és végrehajtása, többek között annak megállapítása tekintetében, hogy mely hatóságoknál és müyen módozatok mellett lehet az optálási jogot gyakorolni, valamint a kiköltözés határidejének kérdése és a kiköltözéssel kapcsolatos vagyoni kérdések részletes szabályozása tekintetében egymással megállapodásra jutott". A jegyzőkönyv előírja, hogy mindkét kormány annak tartalmát az ületékes lakosságnak haladéktalanul tudomására fogja hozni. A két kormány megbízottai tehát a bécsi döntőbírósági határozatban megállapított hat hónapos határidő letelése előtt fektették le jegyzőkönyvben, hogy a határidő később megállapítandó időpontban veszi kezdetét, amikor a két kormány az optálásra vonatkozó részletkérdéseket is közös megegyezéssel szabályozni fogja. Az 1941 február 26-i jegyzőkönyv tartalmát tekintve pactuni de ccntrahendonsak minősíthető. A benne előirányzott újabb megállapodás a két kormány között azóta sem jött létre.

8 8 Pester Lloyd 1941 február 26-i, üj Magyarság február 27-i szám.