Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

V. FEJEZET. A magyarországi nemzetiségek tételes joga

polgárságot minden további nélkül megadni, mivel feltételezhető, hogy ha annak idején nem tartottak igényt a magyar állampolgárságra, akkor most sem kívánnának komolyan magyar állampolgárrá válni. Az ilyen egyéneknek így is módjukban áll honosítás vagy visszahonosítás útján a magyar állampolgárságot megszerezni. 5. A magyar-szlovák állampolgársági egyezménnyel egyidejűleg jelent meg a hivatalos lapban a m. kir. minisztérium 3850/1941. M. E. sz. rendelete a Magyar Szent Koronához visszacsatolt feh vidéki és visszatért kárpátaljai területek lakosságának állampolgárságára vonatkozó rendelkezések kiegészítéséről. A magyar kormány a magyar-szlovák egyezményre figyelemmel a felvidéki és kárpátaljai területek lakosságának állampolgárságát szabályozó rendelkezéseket a következőkkel egészíti ki : a visszacsatolt felvidéki területek nem szlovák nemzetiségű lakói közül azok, akik 1921 július 26-án (a trianoni szerződés életbelépésének napja) az akkor érvényes jogszabályok értelmében magyar állampolgárok voltak és a trianoni szerződés alapján csehszlovák állampolgárokká váltak, nemzetiségükre való tekintet nélkül és hatósági intézkedés nélkül visszaszerzik magyar állampolgárságukat akkor is, ha a 2200/1939. M. E. sz. rendelettel kihirdetett magyar-csehszlovák állampolgársági egyezményben megállapított időponttól kezdve nem is laktak állandóan a visszacsatolt felvidéki területen, de 1939 január 1. napján, valamint azt közvetlenül megelőzően legalább négy éven át ezeken a területeken volt állandó lakhelyük (1. §). E § rendelkezéseit kell alkalmazni a visszatért kárpátaljai terület ama lakosaira is, akik bár az 1939:VI. tc. 5. §-ának 1. bekezdésében megállapított időponttól kezdve (1929 március 15) nem laktak állandóan a visszatért kárpátaljai vagy visszacsatolt felvidéki területeken, de 1939 június 23. napján, valamint ezt közvetlenül megelőzően legalább négy éven át ezeken a területeken volt állandó lakhelyük, ha az 1. §-ban foglalt feltételeknek egyébként megfelelnek (2. §). A tíz évi helybenlakást tehát a 3850/1941. M. E. sz. rendelet a 3800/1941. M. E. sz. rendelet szellemében négy évre szállítja le. Az 1. és 2. § értelmében visszaszerzett magyar állampolgárság kiterjed a magyar állampolgárrá lett férfi feleségére és mindazokra a gyermekeire, akik huszonnegyedik életévüket még nem töltötték be. A házasságon kívül született, huszonnégy éven alóli gyermek anyja állampolgárságát követi (3. §). Az 1921 július 26-a után csehszlovák állampolgárként született nem szlovák nemzetiségű teljesen árva vagy atyátlan árva nemzetiségére tekintet nélkül megszerzi a magyar állampolgárságot, ha 1921 július 26-án atyja — ha atyja később született, nagyatyja — magyar állampolgár volt és ő maga 1939 január 1., illetőleg 1939 június 23. napján, valamint ezt közvetlenül megelőzően legalább négy éven át állandóan az 1., illetőleg a 2. §-ban megjelölt területen lakott. Az 1935 január 1., illetőleg június 23. napja után született gyermek megfelel az ottlakás kellékének, ha születésének időpontjától kezdve 1939 január