Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

V. FEJEZET. A magyarországi nemzetiségek tételes joga

kozása vagy keresete (főtevékenysége) köti. Az állandó ottlakás kellékének megfelel az is, aki az I. és II. cikkekben megjelölt időn belül állandónak tekintendő lakhelyétől időlegesen (pl. katonai szol­gálat teljesítése, tanulmányok folytatása, idénymunka, háztartási alkalmazotti minőségben való munkavállalás, gyógykezeltetés, stb. céljából) távol volt (IV. cikk). Az V. és VI. cikk optálási jogot biztosít azoknak a részére, akik a szlovák, illetőleg magyar állampolgárságot már megszerez­ték. Azok a szlovák nemzetiségű személyek, akik 1918 november 1. napján magyar állampolgárok voltak, vagy akiknek akkori magyar állampolgársága az akkori magyar jogszabályok szerint vélelmezhető, ha az egyezmény életbelépésének napján bármelyik szerződő állam területén laknak és 1939 január 1. napján, valamint ezt közvet­lenül megelőző legalább négy éven át az 1938 november 2-i bécsi döntőbírói határozattal Magyarországhoz visszacsatolt területen volt állandó lakhelyük, amennyiben az egyezmény életbelépésének napjáig szlovák állampolgárságot szereztek, megszerezhetik a magyar állampolgárságot, ha erre vonatkozó igényüket az egyez­mény életbelépésétől számított három hónapon belül a m. kir. bel­ügyminiszterhez intézett írásbeli nyilatkozattal bejelentik. Ez az igény nem illeti meg az említett személyek közül azokat, akik Magyarország területéről állambiztonsági vagy közrendészeti okok miatt jogerősen kiutasíttattak, vagy kitiltattak, akik bűntett vagy vétség miatt jogerősen szabadságvesztésre ítéltettek vagy akik hasonló ok miatt a büntetést elkerülendő, külföldre menekültek, továbbá (azokat, akik egyidejűleg nem igazolják, hogy megélheté­sük Magyarországon a köz megterhelése nélkül biztosítva van. Az írásbeli nyüatkozatot a bejelentő tartózkodási helye szerint illeté­kes m. kir. külképviseleti hatóságnál is be lehet nyújtani. A belügy­miniszter, amennyiben a kizáró okok egyike sem forog fenn, a kér­vényező számára visszahonosítási okiratot állít ki. Az ülető személy az erre vonatkozó határozat kézbesítésétől számított három hóna­pon belül lakóhelyét Magyarországra áttenni és további tizennégy napon belül az állampolgári esküt letenni köteles. Ezáltal az illető szlovák állampolgársága megszűnik (V. cikk). Mutatis mutandis azonos feltételek mellett szerezheti meg a szlovák állampolgárságot az a magyar nemzetiségű személy, aki az egyezmény életbelépésé­nek napjáig magyar állampolgárságot szerzett, azzal a különbség­gel, hogy a szlovák belügyminiszter nem visszahonosítási, hanem állampolgársági okiratot állít ki az illető részére (VE. cikk). Az optálásnak a nemzetközi jogban inkább .az a formája ismeretes, amely szerint valaki nemzeti államának állampolgárságát választ­hatja. A magyar-szlovák egyezmény fentebb idézett rendelkezései azt is lehetővé teszik, hogy valaki, aki nemzeti államának állam­polgárságát megszerezte, a kisebbségi sors javára optálhasson. Az egyezmény alapján a férj által megszerzett állampolgárság vele együttélő feleségére és atyai hatalma alatt álló kiskorú tör­vényes gyermekeire is kiterjed. Az anyának az egyezmény alapján Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika. 369

Next

/
Thumbnails
Contents