Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

V. FEJEZET. A magyarországi nemzetiségek tételes joga

22. §. Az állampolgárság. A Trianonban vállalt kötelezettségek. — A magyar-csehszlovák egyezmény. — A magyar-szlovák egyezmény. — Az állampolgársági kérdés rendezése a visszatért kárpátaljai, a felszabadult keleti és erdélyi, valamint a visszafoglalt délvidéki területeken. — Az állampolgári kötelék érzelmi elemei és a nemzetiségek lojalitása. 1. A trianoni békeszerződésnek a kisebbségek védelméről szóló fejezetében az állampolgárságra vonatkozóan két rendelkezést találunk : Az 56. cikk szerint: „Magyarország magyar állampolgároknak ismeri el jogérvényesen és minden alakiság nélkül mindazokat a személyeket, akiknek a jelen szerződés életbelépésének idejében magyar területen van illetősége (pertinensa) és nem állampolgárai más államnak." Az 57. cikk szerint: „A magyar területen való születés puszta tényével jogérvényesen megszerzi a magyar állampolgárságot minden személy, akit születésénél fogva valamely más állampolgárság nem illet meg." Az állampolgárságra vonatkozó rendelkezéseknek az első világháború után azokban a nemzetközi szerződésekben volt jelentőségük, amelyeket a Szövetséges és Társult Főhatalmak az új és területileg megnövekedett államokkal kötöttek. Ezek ugyanis a békeszerződésekkel milliós nemzetiségi tömegekhez jutottak, akik csak akkor nyerhették el a kisebbségi jogokat, ha előbb az ülető állam polgárainak elismertettek. Magyarország a trianoni szerződéssel csak veszített, de nem nyert állampolgárokat és ezért a trianoni szerződés 56. cikke legfeljebb azokkal szemben nyerhetett alkalmazást, akik addig is Magyarországon éltek, sőt illetőséggel bírtak, de valamilyen okból kifolyólag a magyar állampolgárságot még nem szerezték meg. A községekről szóló 1886:XXII. tc. értelmében minden honpolgárnak valamely község kötelékébe kell tartoznia (5. §) és a községi illetőség település által, vagy a nélkül is a községi kötelékbe való határozott felvétel által megszerezhető (8. §). Aki egyik községből, amelyiknek kötelékében volt, más községbe költözik, az új községben csak akkor nyer illetőséget, ha négy évig folytonosan ott lakik, ennek községi terheihez hozzájárul és ha az új község nem emel ellene a törvény által előírt erkölcsi vagy anyagi természetű kifogást (10. §). Ha a községi kötelékbe való felvétel település nélkül kéretik, e felett, további felebbezés kizárásával, a község határoz (12. §). fta az illetőség ezeknek a rendelkezéseknek az alapján ki nem deríthető, a kérdéses egyén a követ-