Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

V. FEJEZET. A magyarországi nemzetiségek tételes joga

kező rendben figyelembe veendő alapon utaltatik valamely község kötelékébe: a) melyben adót fizet, b) melyben született, c) melyben az utolsó öt év alatt leghosszabb ideig tartózkodott, d) a lelenc, amelyben találtatott és e) a hadseregben való szolgálatra előállítva volt vagy önként belépett egyén azon községhez tartozónak tekintetik, amelyből előállíttatott, illetőleg önként belépett (16. §). A községekről szóló törvény tehát minden honpolgár számára kötelező illetőséget biztosított, a trianoni szerződés 56. §'-a viszont minden illetőséggel bíró egyén részére kötelező erővel írta elő a magyar állampolgárság elnyerését. A trianoni szerződés 57. cikkében foglalt rendelkezést még tágabb értelemben magában foglalta már a magyar állampolgárság megszerzéséről és elvesztéséről szóló 1879 :JL. tc. 19. §-a. E szerint „mindaddig, míg idegen honosságuk be nem bizonyíttatik, magyar állampolgároknak tekintendők: 1. akik a magyar korona országai területén születtek; 2. akik ezen területen mint lelencek találtattak és neveltetnek vagy felneveltettek". E helyen nem kívánunk foglalkozni a trianoni békeszerződés VII. címe alatt tárgyalt (61—66. cikkek) állampolgárságról szóló rendelkezésekkel, valamint az ezek végrehajtásáról szóló 6500/1921. M. E. sz. rendelettel,

1 mivel ezek a Magyarországtól elcsatolt területeken illetőséggel' bírt személyek állampolgárságának kérdését és opciós jogát szabályozzák, tehát nem a magyarországi nemzetiségek állampolgársági jogi helyzetére vonatkoznak. 2. Az állampolgársági kérdés kisebbségi vonatkozásban akkor vált időszerűvé, amikor Magyarország területileg többszörösen megnövekedett és részben nemzetközi egyezményekben, részben saját törvényhozása, illetve rendeletalkotása útján különböző kötelezettségeket vállalt a visszatért területek lakói állampolgárságának rendezésére, ami a visszatért nemzetiségeket is közelről érintette. Az 1938 november 2-án hozott első bécsi döntőbírói határozat 4. pontja előírta, hogy a Csehszlovákia részéről Magyarország javára történt területátengedéshöl adódó részletkérdéseket, különösen az állampolgárság és az optálás kérdéseit magyar-csehszlovák bizottságnak kell rendezni. Az állampolgárságra és optálásra vonatkozó egyezmény 1939 február 18-án jött létre Budapesten és március elsején lépett hatályba. Az egyezményt a 2200/1939. M. E. sz. rendelet tartalhiazza.

2 Végrehajtásáról a 253.000/1939. B. M. sz. rendelet gondoskodott.

3 Az egyezmény értelmében a bécsi döntőbírói határozat alapján Magyarországhoz visszacsatolt terület lakosai közül 1938 november 2. napjától kezdődő jogi hatállyal — a trianoni szerződés alapján megszerzett csehszlovák állampolgárságuk egyidejű elvesztése mellett — hatósági intézkedés nélkül visszaszerzik magyar állampol1 Magyarországi Rendeletek Gyűjteménye 1919—1939. I. k., 64—68. 1. 2 Rendeletek Tára 1939, 69—78. Ï. 3 Rendeletek Tára 1939, 108—117. 1.