Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

IV. FEJEZET. Nemzetiségi jogunk alapelvei

mely bizonyos nemzetközi gyámkodás látszatát kelti. Hasonló kötelezettségek vállalására azonban a Szövetséges és Társult Főhatalmak Európa többi vesztes államát — Németország kivételével — valamint az új vagy területileg meggyarapodott államokat is kötelezte, újabb egyenlőtlenséget teremtve a nagy és kis államok között. A nemzetközi kisebbségi jognak egyik legtöbbet vitatott kérdését a kisebbségek érdekében vállalt nemzetközi kötelezettségeknek az állam szuverenitásához és az államok közötti egyenlőség elvéhez való viszonya képezte. A kérdést az első világháborúban győztes kis és középállamok politikusai vetették fel, amikor a békekonferencián heves ellenállást fejtettek ki a kisebbségi szerződések aláírásával szemben. De a szerződések ratifikálása után nemcsak a kisantant és a Balkánszövetség államainak külpolitikusai, hanem nemzetközi jogi írói is kényelmetlennek érezték a kisebbségi szerződésekben vállalt kötelezettségeket. Vidrasco szerint a nagyhatalmak kést tettek a kis államok torkára s barbár és brutális eljárással kötelezték a kisebbségi kötelezettségek elfogadására. A kisebbségi szerződések a szuverenitást az anarchia érdekében korlátozták, amikor a kisebbségeknek privilégiumokat biztosítottak s ezáltal nemzetközi védelemben is részesítették őket, míg a többségi állampolgárokat csak a belső állami törvények védik.

41 Meitanit sem nyugtatja meg Clémenceaunak Paderewskihez intézett levele, hanem azt állítja, hogy a népszövetségi garancia következtében idegen államok nyernek beavatkozási jogot más országok belügyeibe s az államok ettől kezdve két csoportra oszlanak: teljes és korlátolt szuverenitással rendelkező államokra.

42 Ugyanezt állítja Tüeano

i6 és Jezioranski, aki Lyyacewicz nyomán a kisebbségi szerződéseket a kapitulációk modern formájának nevezi,

44 Hacman pedig a kisebbségi klauzulákat összeférhetetleneknek mondja az állami szuverenitás elvével.

45 Rudesco szerint a kisebbségi szerződések azért is egyenlőtlenséget teremtettek az egyes államok között, mivel ezek szerint egyes államok felszólalhatnak más országbeli fajrokonaik érdekében, mások viszont nem. Az első csoportba tartozik Magyarország, a másodikba Románia, mely a Timok völgyi románok panaszait nem tárhatja fel, mivel a Jugoszláviával kötött kisebbségi szerződés csak a háború után szerzett területekre vonatkozik.

46 A román szerzőknek azonban nemcsak az fájt, hogy a kisebbségvédelmi kötelezettséget nem vállalt nagyhatalmakkal szemben Ro41 Vidrasco, R.: De la réserve du droit des minorités et du contrôle des puissances. Paris, 1921, 148., 156. és 159. 1. 42 Meitani, Radu: La protection des minorités. Paris, 1930, 58—59. 1. 43 Titeano, Eugène: La compétence de la SDN. et la souveraineté des États. Paris, 1925, 81. 1. 44 Jesioranski, Konstanty: Le prpblème minoritaire en Europe. Varsovia, 1923, 26. 1. 45 Hacman, H.: Tratat de drept international public si privât. Bucuresti, 1935, 271. 1. 46 Rudesco, C. A.: Étude sur la question des minorités de race, de langue et de religion. Fribourg, 1928, 155. 1.