Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

IV. FEJEZET. Nemzetiségi jogunk alapelvei

jogúság már majdnem a kultúrautonomiáig terjed.

36 Riedl a nemzetiségi törvény hetvenötödik évfordulójára írt cikkében hangsúlyozza, hogy a törvény a nemzet fogalma alatt az állampolgárok összességét, nem pedig az egy néphez tartozók közösségét érti. Ezért helytelen a magyar képviselőházban később kialakult felfogás, mely szerint csak egy magyar nemzet van s a németek például németül beszélő magyarok. Később a magyar bíróságok gyakorlata is megvonta a különbséget nemzet és nemzetiség között s a nemzetiség alatt közös nyelvet beszélő népcsoportot ért. Ebben az értelemben méltányolja a nemzetiségi törvénynek a szentistváni hagyományokban gyökerező alapgondolatát.

37 A nemzetiségi törvényt valóban csak akkor lehet megérteni és helyesen értékelni, ha arra az alapra helyezzük, melyen felépült. Macartney szerint ha elfogadjuk azt az alapelvet, hogy Magyarország nemzeti állam, a törvény nem mondható nem liberálisnak. Sőt Bidermannal szemben is hivatkozhatunk Macartneyre, aki megállapította,- hogy a magyar nemzetiségi törvény szabadelvűség tekintetében túlhaladja az egykori német törvényhozást, nem is beszélve Nyugat-Európa korábbi törvényeiről.

38 Ezek a tárgyilagos külföldi megnyilatkozások is alátámasztják gr. Bethlen Istvánnak azt a külföldön tett kijelentését, hogy a magyarság „egész Európában az első részletes és liberális szellemű kisebbségvédelmi törvénynek a példáját adta, amelyhez fogható is alig van egyes államokban ... "

3D A nemzetiségi törvény bevezetésében lefektetett irányelvek alapjáról az azóta eltelt narmadfélszázad alatt sem tért le a magyar nemzetiségi jogalkotás. Az egységes magyar politikai nemzet és a nemzetiségi állampolgárok egyenjogúságának fogalma tehát amennyire a múltban gyökerezett, annyira megszabta a jövő fejlődésének irányvonalát is.

40 A kiegyezési korban, a törvényhozás az állam és társadalom magyar jellege kidomborítanának az irányába haladt, anélkül, hogy az állampolgári egyenjogúság elvét érintette volna. De a törvények erőróbája nem a csendes béke, hanem a hámann, K. G.: Das Nationalitâtenrecht des altén österreich. Wien—Leipzig, 1934, 70. 1. 36 Isbert O. A.: Volk und Nation bei Deutschen und Ungarn. Ungarische Jahrbücher. XIV. k., 1934 május, 1—2. füzet, 181. 1. 37 Riedl, Franz: Ungarische Gesetzgebung und völkisches Recht. Volk und Reich. 19. évf. 2—3. sz., 1943 február—március, 166. 1. 38 Macartney, C. A.: National States and National Minorities. 120. 1. 30 Bethlen István angliai előadásai. 25. 1. — Egyed István tanulmányában ezt a gondolatot így fejezi ki: Magyarország joggal lehet büszke arra, hogy olyan korban alkotott törvényt a nemzetiségek egyenjogúságáról, amikor ennek az egyenlőségnek a gondolata még csírájában sem létezett a legtöbb államban és hogy őrizkedve a törvény érintésétől, fenntartotta a folytonosság elvét, mely egész alkotmányos fejlődését jellemzi. (La loi hongroise ,,des nationalités". 115. 1.) 40 Ezért nem tudjuk elfogadni Vutkovíchnak azt a megállapítását, hogy „mivel az állampolgári jogok minél teljesebb gyakorlása az állami lét főcélja, nyilvánvaló, hogy a mi nemzetiségi törvényünk is átmeneti jellegű." I. m. 303. 1.