Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)
IV. FEJEZET. Nemzetiségi jogunk alapelvei
kül elmehetett volna." 20 Thoroczkay Viktor Giiinwaldhoz hasonlóan az 1868 :XLrV. tc.-ben a magyarság lemondását látja a magyar nemzet uralmának külső jeléről, az állam magyar jellegéről. „A nemzetiségi törvény — úgymond — ép úgy, mint a horvát kiegyezési törvény, nemcsak nem fejezte ki praecise az állami souverainitás gondolatát, de a szentimentális liberalizmus egy oly vérszegény elfajzásában leledzett, mely teljes lehetetlenné tette a magyar állam konszolidácionális törekvéseinek veszélyeztetése nélkül annak végrehajtását." 21 Ennek az irányzatnak a legmarkánsabb és felelős állásban is határozott képviselője br. Bánffy Dezső volt, aki beismeri, hogy az 1868:XLPK tc. a Szemere-féle 1849 július 28-i törvény alapján jött létre, — bár szerinte az első nemzetiségi törvény meszszebb ment, mint a második — de hozzáteszi azt is, hogy ,,az alkotmányos élet kezdetén a megújult alkotmányos élet gyermekörömeit élvező államférfiak, túlrózsás színben látó felfogásuk következtében, messzebb mentek, mint az egységes magyar nemzeti állam jövőjére való tekintettel menniök helyes volt." Ezért Bánffy hibákról és hiányokról beszél, amelyeket a későbbi kormányok úgy igyekeztek pótolni, hogy mérsékletet tanúsítottak a törvény alkalmazásában és új törvényeket alkottak azok kiküszöbölésére. 22 Bánffy Dezső egyik legbuzgóbb párthíve, Apáthy István, aki az állattan terén maradandóbb érdemeket szerzett, mint a politikában, a nemzetiségi törvényre hivatkozó Vajda Sándorral szemben hevesen fakadt ki: el kell törölni a nemzetiségi törvényt, de rögtön! 23 Közíróknak és politikusoknak ez a sovinizmusa a tudományos irodalomba is behatolt. Vutkovich Sándor megállapítja, hogy az 1868:XLIV. tc. „intézkedéseit a doktriner szabadelvűség diktálta az államnyelv szupremáciájának nem kis kárára." 2 * Sigmond Andor szerint a nemzetiségi törvény intézkedései sem a nemzeti állam, sem a magyar alkotmányjog követelményeinek nem felelnek meg teljesen, illetve az abban lefektetett intézkedésekkel nem állnak összhangban. A törvényhatóságok és községek nyelvhasználata ellentétben áll a magyar államnyelvvel, mivel ezek az államnak csak közvetítő szervei, a hasábos nyelvhasználat pedig sértő az államnyelvre, nem is beszélve a horvát-szlavóniai külön rendezésről. 25 Ujabban Asztalos Miklós szállt szembe a nemzetiségi törvénynyel, mely szerinte megkötötte a magyar kormányok kezét a nemzetiségek asszimilálása tekintetében s a magyarság ezáltal olyan féket tett a végre megszerzett állami apparátusra, „amely meggá20 Tibád Antal: A román kérdés és a magyar nemzetiségi politika. Budapest, 1894, 61. 1. 21 Báró Thoroczkay Viktor: A magyar állam és nemzetiségei. Budapest, 1896, 116. 1. 22 Báró Bánffy Dezső: Magyar nemzetiségi politika. 27—28. 1. 23 Apáthy István előszava középajtai Barna Endre könyvéhez: Magyar tanulságok a bukuresti kiállításról. Kolozsvár, 1906, 6. 1. 24 Ifj. Vutkovich Sándor i. m. 303. 1. 25 Sigmond Andor: A magyar alkotmányjog alapintézkedései. Budapest, 1905, 96—97. 1.
