Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

IV. FEJEZET. Nemzetiségi jogunk alapelvei

tolta, hogy valaha is komolyabb offenzív állami védelemben részesíthesse saját nemzetiségét az idegen nemzetiségekkel szemben."

26 Asztalos a magyar nemzetiségi törvénynek olyan szerepet tulajdonít, amit az nem töltött be. A nemzetiségi írók is egyöntetűen megállapítják, hogy az 1868:XLIV. te.-ket nem hajtották végre.

27 Ha ez ebben a formában nem is fedi a valóságot, az kétségtelen, hogy csak akkor tehetnők fel a kérdést, vájjon milyen mértékben gátolta az asszimilációt a törvény, ha azt betűszerint végrehajtották volna. De még ha a nemzetiségi törvény minden rendelkezése átment volna a gyakorlatba, akkor sem gátolhatta volna meg azt, hogy a kormányok a magyar elemet megerősítsék. A magyarság védelme és a nemzetiségek szabad nyelvhasználatának biztosítása nem zárja ki egymást, sőt ez az egyedüli helyes nemzetiségi politika. Hogy ennek gyakorlását, főként a magyarság céltudatos védelmét és fejlesztését a kiegyezési korban elmulasztották, az az akkori felelős tényezők legsúlyosabb politikai bűne, de ezt az 1868: XLIV. tc. rovására írni nem lehet. A magyar nemzetiségi törvény külföldön különböző elbírálásban részesült. Az osztrák szakírók kevés megértést tanúsítottak a törvény alapelveivel, a magyar politikai nemzet fogalmával és az állampolgároknak nemzetiségre való tekintet nélküli egyenjogúságával szemben. Az ő szemléletük Ausztriára volt beállítva, mely sohasem alkotott nemzeti államot s ahol a német elem kisebbséget képezett, tehát a különböző nemzetiségi kérdéseket is más jogszabályokkal és módszerekkel "kellett megoldani, mint a történelmi Magyarországon. Bidermann talál ugyan elismerő szavakat arra az ügyességre, amellyel a törvény alkotói a magyarság és a nemzetiségek közötti kolliziókat enyhíteni próbálták, de a törvényt mégis elhibázottnak mondja, mivel nem tölti be azt a szerepet, amelyet magának igényel. A törvény szerinte a magyar nyelvnek privilegizált helyzetet biztosít és a nemzetiségektől megtagad olyan jogokat, amelyeket Magyarországon kívül mindenütt elismernek.

28 Bidermannra támaszkodva részesíti szigorú és igazságtalan bírálatban a nemzetiségi törvény bevezetését Gumplowicz, aki nem akarja megérteni, hogy itt a nemzetiségi állampolgárok egyenjogúságáról van szó és a törvényt azért ítéli el, mivel az nem biztosítja a nemzetiségeknek, mint közjogi testületeknek az egyenjogúságot. Logi8 Asztalos Miklós: A nemzetiségek töiténete Magyarországon. Budapest, 1934, 66. 1. — V. ö. Szekfü Gyula: Népiség, nemzet, állam c. tanulmányával. Állam és nemzet. 206—207. 1. — Szekfü itt kifejtett álláspontjának egyik kifejezése helyesbítésre szorul. Állítása szerint a Deák-féle törvény „életbe sem lépett." A törvény életbe lépett, jogilag ma is életben van, csak nem minden rendelkezését hajtották végre. 27 Moldován Gergely ehhez azt is hozzáteszi, hogy kár volt a törvényt megalkotni, mert olyan rendelkezéseket tartalmazott, „amiket az állam szuverenitásának megsértése nélkül végrehajtani nem lehetett." (A románság. 175. 1.) 28 Bidermann: La loi hongroise sur les nationalités, dans ses rapports avec le passé et le présent de la Hongrie. 36. és 34. 1.