Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

IV. FEJEZET. Nemzetiségi jogunk alapelvei

szerűségi szempontok kívánalmainak megfelelően vonja meg a nemzetiségi nyelvek hivatalos használatának határait s ha ezt a rendelkezést önmagában vizsgáljuk, felmerülhet az a látszat, hogy a magyar nyelv is csak gyakorlati meggondolások miatt és csak az államigazgatás egysége kedvéért az állam hivatalos nyelve. Az 1868:XLIV. tc. bevezetésének első bekezdése, a magyar politikai nemzet fogalma azonban önmagában is megadja a történeti talapot és távlatot a törvény további rendelkezéseinek helyes megítéléséhez. A magyar nemzetiségi törvénynek az egységes politikai magyar nemzetben és az állampolgárok nemzetiségre való tekintet nélküli egyenjogúságában megnyilvánuló alapgondolata minden oldalról sok ellentmondással találkozott. A törvény megalkotásával kapcsolatban ismertettük azokat az érveket, amelyeket az egyes nemzetiségi képviselők felhoztak ellene. De magyar részről — ha nem is a képviselőházban, a törvényjavaslat tárgyalásakor — sok kifogás hangzott el politikusok és jogászok részéről a törvényben tett, szerintük túlzott engedmények miatt. Külföldi szakemberek pedig részben elismerték, részben kárhoztatták az 1868:XLIV. tc.-ket. A törvény magyar ellenzői a sovinisták táborából kerültek ki. Grünwald Béla az 1868:XLIV. tc.-ről írva, kifejezéseiben a nemzetiségi agitátorok modorán is túltesz. ,,E törvény legsötétebb bizonyítéka — úgymond — államférfiaink tájékozatlanságának s gyengeségének. E szerencsétlen törvény kifejezése volt már annak a szerencsétlen politikának, mely nem a küzdelemben, nem az ellenség megsemmisítésében kereste a dicsőséget, hanem az egyezkedésekben, az engedményekben a magyar nemzet érdekeinek rovására." A törvény szerinte abból a fikcióból indul ki, hogy az ellenséges nemzetiségeket meg kell nyerni, pedig a nemzetiségek közül csak egyes vezetők formuláztak nagy igényeket, akiket a nép úgyis megtagadott. „A nemzetiségi törvény tehát — úgymond — csak ártott minden irányban. A magyar állam híveit lehangolta, ellenségeit le nem fegyverezte, hanem gyengeségünk láttára bátorította újabb támadásokra s kezökbe szolgáltatta a fegyvert, mellyel a támadást ellenünk intézik."

18 Balásy Dénes a nyelvi és nemzetiségi egyenjogúságról így ír: ,,Az állam nyelvével szemben, mint a nemzeti lelkiismeretnek eme közegével szemben elismerni valamely más nyelvnek egyenjogúságát vagy politikai és iskolai téren a belkormányzatban megengedni a párhuzamosságot, az elvi dualizmust, továbbá támogatni vagy elősegíteni a nyelvi és vallásfelekezeti alapon szervezkedő külön közjogi frakciót, a nemzetiséget: ez annyi, mint az államfennség eladása, ez társadalmi fejetlenség, robbantószer, ez annyi, mint a nemzeti állam halála."

19 Hasonló nézeten van Ttbád Antal, aki szintén úgy látja, hogy a törvény „bizonyos tekintetben tovább, is ment, mint ameddig az állam érdekeinek kockáztatása nél18 Grümoald Béla: A Felvidék. 78—79. 1. 19 Balásy Dénes: Nyelv, nemzetiség, nemzet. 3udapest, 1893, 180. 1. 340 "