Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)
IV. FEJEZET. Nemzetiségi jogunk alapelvei
kedvéért. A törvény bevezetés tehát azt a látszatot kelti, mintha a magyar nemzetiségi törvény csupán észjogi alapokon állana, teljesen mellőzve a történelmi alapot. Az elvi alapoknak ez az összezavarása az oka Ferdinandy szerint annak, hogy a törvényben az anyanyelv használatának joga ,,a nemzetiségi egyenjogúság" helytelen címe alatt tárgyaltatik s ez a magyarázata annak is, hogy miért nem felel meg az állampolgárok nemzetiségükre való tekintet nélküli egyenjogúságának a tartalma az anyanyelv használatára vonatkozó szabályok tartalmának sem. 17 Kétségtelen, hogy ha a törvény címe a „nemzetiségi egyénjogúság" helyett ,,az állampolgárok nemzetiségre való tekintet nélküli egyenjogúsága" volna, akkor sem fejezné ki pontosan a törvény tartalmát, mivel a törvény rendelkezései — a hivatalviselésre vonatkozó 27. § és részben a 26. § kivételével — az egyenjogúságot csak egyetlen vonatkozásban, a nyelvhasználat tekintetében szabályozzák. A nemzetiségi egyenjogúság más vonatkozásokban való tárgyalására nem is volt szükség, mert a 48-as alkotmányreform óta az ország valamennyi polgára egyenlő jogokat élvezett. A törvény címe és tartalma közötti ellentétet kívánta a bevezetés második bekezdésének első része áthidalni, amikor kimondta, hogy a honpolgárok közötti egyenjogúság csak az országban divatozó többféle nyelvek hivatalos használatára nézve eshetik külön szabályok alá, annál is inkább, mert már a bevezetés első bekezdése megállapította az alkotmány alapelveinek megfelelően, hogy a nemzetiségi állampolgárok is a magyar politikai nemzet egyenjogú tagjai. A bevezetés harmadik bekezdése is visszatért ehhez az alapelvhez amikor előírta, hogy a honpolgárok teljes egyenjogúsága minden egyéb viszonyokat illetőleg épségben marad. Mindebből azonban nem lehet arra következtetni, mintha az anyanyelvnek hivatalos nyelvként való használata kivétel volna az egyenjogúság alól. A törvényhozó azért szabályozza a nemzetiségi egyenjogúságnak csak ezt a szektorát külön, mert a többi vonatkozásban a 48 óta alkotott törvények már biztosították az állampolgárok közötti egyenjogúságot nemzetiségre való tekintet nélkül. Igaz viszont, hogyha ezt a gondolatot a törvényhozó már az 1868:XLIV. tc. címében kifejezésre akarta volna juttatni, akkor a törvény címe ez a kevésbbé esztétikus mondat lenne: „törvény az állampolgárok nemzetiségre való tekintet nélküli egyenjogúságának az országban divatozó nyelvek hivatalos használatának vonatkozásában való szabályozásáról." A törvény bevezetése második bekezdésének második része azonban az egyenjogúság nyelvi tekintetben való szabályozása kérdésében egy gyakorlati megszorítást is tett. Nevezetesen ez az egyenjogúság „csak annyiban eshetik külön szabályok alá, amennyiben ezt az ország egysége, a kormányzat és közigazgatás gyakorlati lehetősége s az igazság pontos kiszolgáltatása szükségessé teszik." Ez a rendelkezés valóban csak a cél17 Ferdinandy Gejza i. m. 284. 1. 22* 339
