Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

IV. FEJEZET. Nemzetiségi jogunk alapelvei

nak feltételképen azt, hogy az illető állampolgár ne beszélje a magyar nyelvet. Ez azt jelenti, hogy valamely nemzetiséghez tartozó állampolgár akkor is igénybe veheti a törvényhatósági gyűléseken anyanyelven való felszólalás, a bíróságok előtt anyanyelven való meghallgatás, vagy az anyanyelven való kérvényezés jogát, ha történetesen tud is magyarul. Kmety Károly rendszeres közjogában a polgári szabadságok között nemzetiségi szabadság cím alatt állapítja meg, hogy a szabadságjogoknak ez a formája nem jelenti a faji sajátságok szabad érvényrejutását, hanem az anyanyelv szabad használtát a különböző életkörökben és életviszonyokban. A nemzetiségi szabadság nem foglalja magában a nemzetiség jogosítását külön közjogi korporációkban való szervezkedésre.

11 Faluhelyi Ferenc különbséget tesz nemzetiségi egyenjogúság és nemzetiségi szabadság között. A nemzetiségi egyenjogúság azt jelenti, hogy nemzetiséghez tartozás nem akadálya polgári és politikai jogok megszerzésének. Hivatkozik arra, hogy Erdélyben a polgári jogok az 1848:1. tc. életbe lépéséig csak a három nemzet és négy vallás számára voltak fenntartva. Ehhez hozzátehetjük még azt, hogy Erdélyben a nemzetek inkább közjogi és rendi, mint nemzetiségi alakulatot jelentettek, tehát a magyar nemzetbe más nemzetiségűek is bejuthattak s így a polgári jogok itt sem voltak inkább nemzetiséghez kötve, mint Magyarországon, ahol szintén csak a magyar nemesség tagjai élvezték az alkotmányban biztosított polgári jogok teljességét. A nemzetiségi szabadság alatt Faluhelyi egyéni polgárjogot ért, a nemzetiségi szabadságok megtartásának szabadságát és az anyanyelv szabad használatát. Nem következik ebből szerinte, hogy a nemzetiségeknek külön politikai testté kellene válniok, továbbá a hazai nyelvek használata sincs egyenlően biztosítva, mert ez az állam egységének rovására lenne.

1

'

2 Ez utóbbi tekintetben arra hivatkozhatunk, hogy bizonyos jogok, mint pl. a törvényhatóságok jegyzőkönyveinek más mint a hivatalos nyelven való vitele, valóban nincs minden hazai nyelv számára biztosítva, hanem csak annak a nyelvnek a számára, amelyet a bizottság tagjainak legalább egyötöde jegyzőkönyvi nyelvül óhajt. Más jogok azonban, mint például a községhez, egyházi hatósághoz, törvényhatósághoz és az államkormányhoz anyanyelven történő kérvényezés joga az ország minden polgára számára biztosítva van, ami azt jelenti, hogy kérvényeket az országban divatozó bármelyik nyelven egyaránt be lehet nyújtani. Tomcsányi Móric rámutat arra, hogy „közjogi testület alakítható területi alapon az ott lakó egyének vegyes összetételű tömegével, előfordulhat foglalkozási alapon is az életbivatási korporációk alakjában, nemzetiségi alapon azonban már államjogi nehézségekbe ütközik, mert az ilyen testület épp a nemzetiségnek a nemzetihez való közelségénél, sőt azzal részben azonosságánál fogva már a kü11 Kmety Károly: Magyar közjog. Budapest,, 1926, 143. 1. 12 Faluhelyt Ferenc: Magyarország közjoga. Pécs 1926, I. k., 202—203. 1. Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika. 337