Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)
IV. FEJEZET. Nemzetiségi jogunk alapelvei
vényjavaslatában. 6 A „nemzetiség" kifejezés épen úgy, mint a „nemzet" többféle formában használatos és félreértésre adhat alkalmat, de ebből nem az következik, hogy a használatból kivonjuk, hanem az, hogy helyes értelemben, szükség esetén magyarázólag körülírva használjuk." Közjogászaink álláspontja megegyezik a politika művelőiével. Nagy Ernő szerint a nemzetiségek nem képeznek korporációt s így nem lehetnek ilyen jogok alanyai sem. 7 Ferdinandy Gejza kifejti, hogy 1848 előtt nem lehetett szó nemzetiségi egyenjogúságról, mert az összes honfiak sem voltak egyenjogúak. Az anyanyelv használatának pedig nem volt jelentősége, mivel a különböző népelemeknek nem volt egyenlő jogállása. Az idegen nyelvű parasztok, mint magánhatóság alatt állók, nem jöttek számításba, az idegen nyelvű kiváltságos népelemeknek önkormányzatuk volt (nem mindeniknek!), a kormányzat és a bíróságok közegeivel pedig latinul érintkeztek. Ő is hangsúlyozza, hogy a nemzetiségi egyenjogúság kifejezés helytelen, mert a magyar alkotmány nem ismer nemzetiségeket, mint közösségeket s ezért a nemzetiségi egyenjogúság nem egyéb, mint „az állampolgári jogegyenlőség a nemzetiség szempontjából felfogva". Ha a nemzeti egyenjogúságot mint külön állampolgári jogot emlegetik, annak az az oka, hogy ugyanaz a törvény, mely a nyelvhasználatot szabályozza, az 1848. évi alkotmányreform szellemében rejlő állampolgári jogegyenlőséget a nemzetiség szempontjából is törvénybe iktatja. 8 Annak ellenére, hogy 48 előtt a honpolgárok nem voltak egyenjogúak, mégis kétségtelen, hogy az egyes társadalmi osztályok keretein belül senkire sem háramlott hátrány nemzetisége miatt s ebben az értelemben tehetjük magunkévá Csékey István nézetét, aki szerint az 1868:XLIV. tc. „mindössze törvény formájába öntötte a szokásjogüag már addig is fennálló jogállapotot". 9 Vutkovich Sándor szerint a törvény tulajdonképen nem a nemzetiségekre, hanem „a magyar nyelvet nem beszélő állampolgárokra vonatkozik". 10 Azt az álláspontját a szerzőnek, hogy az 1868 :XLIV. tc. nem a nem a nemzetiségekre, mint közjogi egységekre vonatkozik, a többi szerzőhöz hasonlóan, természetesen mi is osztjuk. Tételének második fele azonban nem felel meg a nemzetiségi törvény rendelkezéseinek. Az 1868:XLIV. tc. rendelkezései ugyanis az egyes polgárok anyanyelvének használatára vonatkozóan tartalmaznak rendelkezéseket, de sehol sem kötik*ki az anyanyelv használatá6 Papp János: Javaslat a nemzetiségi törvény (1868:XIJIV. tc.) módosítása iránt. Nagyvárad 1911, 21—22. 1. 7 Nagy Ernő: Magyarország közjoga. Budapest, 1901, 125. 1. — V. ö. Boncz Ferenc: Magyar államjog. Budapesti 1877, 287. 1. — Korbuly Imre: Magyarország közjoga illetőleg magyar államjog rendszere kapcsolatban az ország közigazgatási szervezetével. Budapest 1877, 170. 1. — Horváth János: A magyar királyság közjoga. Budapest, 1894, 141—147. 1. 8 Ferdinandy Gejza: Magyarország közjoga. (Alkotmányjog.) Budapest, 1902, 281. és 283. 1. ü Csékey István: Magyarország alkotmánya. 229. 1. 10 Ifj. Vutkovich Sándor: Magyar alkotmányjog. Pozsony, 1904, 298. 1.
