Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

IV. FEJEZET. Nemzetiségi jogunk alapelvei

19. §. Az állampolgárok egyenjogúsága nemzetiségre való tekintet nélkül. A nemzetiségi és állampolgári egyenjogúság kérdése a magyar politikai és közjogi irodalomban. — Az 1868:XLIV. tc. ellenzői belföldön és külföldön. — A törvény alapelveinek értékelése. — A néptörvények és a föderáció. — A nemzetközi kisebbségvédelmi kötelezettségek és az állami szuverenitás. — A nemzetiségi törvény továbbfejlődése. — A bécsi jegyzőkönyv és Hugelmann különvéleménye. A magyar politikai nemzet fogalmának meghatározása után az 1868:XLIV. tc. bevezetése a törvény címének („a nemzetiségi egyenjogúság") megfelelően így folytatja: „minthogy továbbá ezen egyenjogúság egyedül az országban divatozó többféle nyelvek hivatalos használatára nézve, és csak annyiban eshetik külön szabályok alá, amennyiben ezt az ország egysége, a kormányzat éa közigazgatás gyakorlati lehetősége s az igazság pontos kiszolgáltatása szükségessé teszik; a honpolgárok teljes egyenjogúsága minden egyéb viszonyokat illetőleg épségben maradván, a különféle nyelvek hivatalos használatára nézve következő szabályok fognak zsinórmértékül szolgálni:..." E két bekezdés szintén a Deák-féle javaslatból származik, de az első az Eötvös, illetve a központi bizottsági javaslatban is majdnem szószerint benne foglaltatott s csak a második, inkább magyarázó jellegű bekezdés, képez az előző javaslathoz képest nóvumot. A „nemzetiségi egyenjogúság", ami az 1868:XLIV. tc. címe és alapgondolata, nem adja vissza világosan és egyértelműen a törvényhozó akaratát. A magyar nemzetiségi törvény megalkotói az országgyűlés előtt elhangzott beszédeikben határozottan leszögezték — és e felett folyt a nemzetiségi képviselőkkel a vita, — hogy egyetlen nemzetiséget sem hajlandók elismerni Magyarországon közjogi egységnek, kollektív jogalanynak, hanem csak az egyes nemzetiségekhez tartozó állampolgároknak a magyar nemzetiségű honpolgárokkal való teljes jogegyenlőségét kívánják a törvényben biztosítani. Mivel pedig a jogegyenlőséget az összes állampolgárok között már a 48-as törvények kimondták,

1 ezúttal csak a nemzetiségi 1 A Magyarország és Erdély egyesítéséről szóló 1848:VII. magyar tc. 5. §-a kimondta: „Magyarhon Erdély mindazon külön törvényeit és szabadságait, melyek a mellett, hogy a teljes egyesülést nem akadályozzák, a nemzeti szabadságnak és jogegyenlőségnek kedvezők elfogadni s fenntartani kész." A Ma-