Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

IV. FEJEZET. Nemzetiségi jogunk alapelvei

nyelvek használatának akkor függőben maradt kérdése vár szabályozásra. A „nemzetiségi egyenjogúság" azonban úgy is értelmezhető, mintha itt az egyes nemzetiségek, mint — későbbi kifejezéssel) élve — nemzeti kisebbségek vagy népcsoportok egymásközti és a magyarsággal való egyenjogúsításáról volna szó, amit a nemzetiségi képviselők külön törvényjavaslatukban is kívántak. Ez az értelmezés pedig ellentmond nemcsak a törvény megalkotói szándékának, hanem a törvény rendelkezéseinek is. A nemzetiségi egyenjogúság értelmezésének kérdésében a magyar politikai és közjogi tudomány egységes álláspontot foglal el. Concha Győző szerint nemzetiségi egyenjogúság, mint az államban élő s külön szellemű nemzetiségi egészeknek egyenlő érvényesülése az állam szellemének, intézményeinek meghatározásában belső lehetetlenség, mert azt jelentené, hogy az állami hatalmaknak nemzetiségek szerint kellene szerveztetniök,, hogy a gazdasági, művelődési, jogi s hatalmi intézmények, amennyiben az állam élete körébe tartoznak, egyszerre valamennyi nemzetiség szellemét kifejezhetnék, továbbá, hogy. minden nemzetiség szelleme egyformán érvényesülhet az állam külviszonyaiban. ,,A nemzetiségeknek, mint sajátos szellemű ethnografikus és társadalmi egészeknek, összemélyiségeknek egyenjogúsítása az államban, valamennyi szellemének állami közhatalommal való érvényesítése tehát úgy belső, az állam természetéből folyó, mint külső, gazdasági, pénzügyi okokból valósíthatlan." Concha világos különbséget tesz a nemzetiségi és nyelvi egyenjogúsítás között. ,,A nemzetiségi egyenjogúsítás egy-egy nemzetiségnek, mint önálló egésznek, összemélyiségnek az állami intézményekben való külön érvényesülése. A nyelvek egyenjogúsítása ennél kevesebbet, névszerint azt jelenti, hogy az állam minden ténykedésében minden polgára nyelvének egyenlő érvényesülést engedjen, amennyiben ily ténykedése csak a nyelv közvetítésével lehetséges." A nyelvi egyenjogúsításnak csak külső nehézségei vannak, de ez az állam személyiségét nem támadja meg olyan gyökeresen, mintha vele szemben különböző nemzetiségi összemélyiségek ismertetnének el.

2 Az állam bizonyos nemzeti jellegének minden más nemzetiség egyengyarország és Erdély eggyé alakulásáról szóló 1848:1. erdélyi tfi. bevezetése ezeket mondja : „ ... valamint a testvér Magyarhonban minden lakosok jogegyenlősége kimondva és életbe lépve van, ugyanazon módon itt is, a hazának minden lakosaira nézve, nemzet-, nyelv- és valláskülönbség nélkül, örök és változhatlan elvül elismertetik és az ezzel ellenkező eddigi törvények ezennel eltöröltetteknek nyilváníttatnak." A Magyarország és Erdély egyesítésének részletes szabályozásáról szóló 1868:XLIII. tc. a fentebb leszögezett elveket a következőképen ismételi és erősíti meg: „1. §. Miután már az 1848-ik évi kolozsvári I. törvénycikk által Erdély minden lakosa nemzetiségi, nyelvi és vallási különbség nélkül, egyenjogunak nyilváníthatott; s Erdélynek minden ezzel ellenkező törvénye eltöröltetett: az addig létezett politikai nemzetek szerinti területi felosztások, elnevezések s az ezekkel összekötött előjogok és kiváltságok, amennyiben valamely nemzetiséget mások kizárásával illettek volna, megszüntettetnek; és az Egyesült Magyarország és Erdély összes honpolgárainak egyenjogúsága, polgári és politikai tekintetben újabban is biztosíttatik." - Concha Győző i. m. 336—337. 1.