Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

III. FEJEZET. Nemzetiségi politika a kiegyezéstől napjainkig

angol-francia-zsidó gazdasági politikának a magyarságra nézve súlyos következményeit taglalja és megállapítja, hogy Magyarország a Német Birocialommal gazdasági egységet alkot. Ennek keretében a Kárpátmedence természetes gazdasági egységének helyreállítását, a Kárpátmedence népeinek a kölcsönös sorsközösség tudatában való egybekapcsolását csak az erős magyar birodalom valósíthatja meg. Elutasítja a keleti Svájc gondolatát épen úgy, mint az asszimilációs nemzetiségi politikát és helyettük a „Kárpát népek connacionalizmusknak

11 eszméjét" veti fel és megállapítása szerint „a Közép-Duna mentén a Kárpát-népek egymásrautaltsága találkozik a magyar nemzeti predesztinációval". A „Kárpátnemzet" gondolatát „nem a vér és nem a nyelv, hanem egy eszme determinálja". A javaslat a vallási és nemzetiségi kérdés fejlődése között párhuzamot vonva oda konkludál, hogy a magyarországi nemzetiségek számára olyan előnyös helyzetet kell teremteni, mely kívánatossá teszi a ma még elszakított kisebbségeknek a Szent Korona uralma alá való visszatérést. A javaslat alapgondolata — az indokolás szerint — ugyanaz, mint a vallásszabadságot biztosító törvényeké és célja minden állampolgárnak a népéhez való hűségét az állam iránti hűséggel összeegyeztetni. A törvényjavaslat indokolásában szereplő sok új és körül nem írt fogalom között csak annyi bizonyos, hogy a javaslat az érdekelt nemzetiségeket és a Német Birodalmat akarja elsősorban kielégíteni „a Trianont felidéző bűnök" revíziója után. A magyar állameszme a javaslat szerzőinél a vérszerződés és a szentistváni gondolatnak olyan értelmű magyarázatában jelenik csak meg, mintha az különböző népek egymásmellé rendelt nacionalizmusa volna. A Hubay—Vágó-féle törvényjavaslat címe: „Törvényjavaslat a Magyar Szent Korona területén élő népcsoportok önkormányzatán ról és anyakönyvezéséről." Bevezetése az 1868:XLIV. tc. politikai nemzetfogalmából indul ki, de erről az alapról a népcsalád és népcsoportok sikamlós területére tér át. „A Magyar Szent Korona országaiban élő összes honpolgárok — tekintet nélkül nemzetiségi hovatartozásukra — együttesen képezik az oszthatatlan egységes magyar nemzetet és bár a hon minden állampolgára — bármely nemzetiséghez tartozzék is — teljesen egyenjogú, mégis figyelemmel arra, hogy az államhatalom gyakorlása kifejezetten az államalkotó magyar népcsalád tagjait illeti meg, a Magyar Szent Korona országaiban élő nem magyar nemzetiségű népcsoportok kulturális sajátosságainak, faji különállóságának, nyelvi elkülönülésének, világnézeti felfogásának tiszteletben tartása érdekében —• a honpolgárok teljes egyenjogúságának fenntartása mellett — az alábbi szabályok fognak irányadóul szolgálni." A javaslat tehát a nemzetiségi honpolgárokat is magában foglaló magyar nemzet mellett magyar „népcsaládot" is megkülönbözr 11 A connacionalizmus és a később gyakran előforduló népcsoport (Volksgruppe) fogalmát Max Hildebert Boéhm honosította meg a nemzetiségjogi irodalomban.