Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

Előszó

ELŐSZÓ. Nemzetiségi jogunk rendszerbe foglalásához a magyar nemzetiségi törvény megalkotásának hetvenötödik évfordulója adja meg a politikai időszerűséget. Az 1868. évi XLIV. törvénycikk nemcsak Magyarországon, hanem Közép-Európában is az első hatályos jogszabálygyűjtemény volt, amely a nemzetiségi jogokat egyetlen önálló törvénycikkbe összefoglalva az alkotmány szerves részévé tette. De ez a törvény a nemzetiségi jogszabályok élettartama tekintetében is egyedülálló, mert háromnegyed század elmultával még mindig rajta épül fel a nemzetiségeknek a magyar államhoz való viszonya. Pedig időközben az ország területe és népessége olyan kényszerű változásokon ment keresztül, amire szintén nem találunk példát Közép-Európában. Az 1868: XLIV. tc. ma is a nem magyar állampolgárok jogainak gerince s hozzá kapcsolódnak azok a jogszabályok, amelyek együtt alkotják a magyar közjog egy önálló, de eddig részleteiben fel nem dolgozott fejezetét: a magyar nemzetiségi jogot. A nemzetiségi jog önmagában vizsgálva nem mond többet néhány közigazgatási rendelkezésnél, amelyet főként a belügyi és közoktatásügyi kormányzat szerveinek, valamint a bíróságoknak kell szem előtt tartaniok. A nemzetiségekre vonatkozó jogszabályok megértéséhez és helyes megítéléséhez azonban szervesen hozzátartozik azoknak az erőviszonyoknak a lemérése, amelyek a jogszabály létrejöveteléhez vezettek, mert csak így válik érthetővé, hogy mit, miért és hogyan kellett szabályozni? Ez elvezet a közjog elméleti síkjáról a politika gyakorlati küzdőterére s hatályos nemzetiségi jogszabályaink hátterének vizsgálata közben feltárul előttünk másfél évszázad magyar politikai története. Mert nincs a jogalkotásnak még egy olyan fejezete, amely annyira át volna itatva poEtikummal, mint a nemzetiségi jog s ezért nem tárgyalható a közjognak ez a

N része a nemzetiségi politikától függetlenül.