Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

III. FEJEZET. Nemzetiségi politika a kiegyezéstől napjainkig

csehszlovák köztársaság nemsokára bekövetkezett megszűnése folytán a döntőbírósági határozat ötödik pontja hatályát veszítette. Magyarország Szlovákiával nem kötött kisebbségi megállapodást.

2 A Felvidék visszatérése után elsősorban Kárpátalja okozott sok gondot a magyar kormánynak, mivel annak nemzetiségileg kompakt rutén népe Csehszlovákiának mostoha gyermeke volt és nem kapta meg azt az önkormányzatot, aminek a megadására a csehszlovák kormány az 1919 szeptember 10-i Saint-Germain-enLaye-i kisebbségi szerződés 10—13. szakaszaiban a Szövetséges és Társult Főhatalmakkal szemben kötelezte magát. A mozgó szerződéshatárok elve szerint az államhatárok változása esetén az állam által kötött szerződések kiterjednek az újonnan szerzett területekre is. A nemzetközi jog szempontjából tehát Magyarországot a visszatért területek kisebbségeivel szemben csak a trianoni szerződésben vállalt kisebbségvédelmi rendelkezések terhelik. Az is kétségtelen viszont, hogy a volt Csehszlovákiával kötött kisebbségi szerződésnek Kárpátalja önkormányzatát biztosító rendelkezései hazánkat nem kötelezik, mert a Saint-Germain-en-Laye-i szerződés a csehszlovák köztársaság feloszlásával egyidejűleg szűnt meg.

3 A magyar kormány, mely a cseh megszállás alatt is támogatta Kárpátalja önkormányzati törekvéseit, ha jogilag nem is volt kötelezve, mégis erkölcsi kötelezettséget érzett az autonómia megvalósítására. Már amikor a magyar honvédség megindult Kárpátalja felszabadítására, 1939 március 16-án tett nyilatkozatában Teleki Pál miniszterelnök ismételten kijelentette, hogy önkormányzatot kíván biztosítani a rutén népnek. Március 20-án a kormányzó kiáltványt intézett a rutén néphez s ebben többek között a következőket mondotta: „A rutén népnek a magyar államiság keretén belül meg kell kapnia azt az önkormányzatot, amelyet azonkívül való életében elérni nem tudott. A nemzeti érdekek biztosításán felül a rutén nép minden fiának meg kell találnia a maga anyagi boldogulását, biztos alapokat kell találni arra, hogy a leigázottság, a jogtalanság, a háttérbe szorítás korszaka után a szabadság, a jog és testvéri összetartás korszaka virradjon fel a gens fidelissima, Rákóczi fejedelmünk szeretett népe részére."

4 A Magyar Szent Koronához visszatért kárpátaljai területeknek az országgal egyesítéséről szóló 1939:VI. tc. 6. §-a is kimondta: „Utasíttatik a miniszterelnök, hogy Kárpátalja önkormányzatának szabályozásáról külön törvényjavaslatot terjesszen az országgyűlés elé." Az 1939: VI. tc. javaslatának indokolásában a miniszterelnök kijelentette, hogy törvényjavaslatot fog benyújtani Kárpátalja önkormányzatáról, de azt csak akkor fogja tárgyalás alá venni, ami" kor Kárpátalja képviselőit behívják az országgyűlésbe. A javaslat benyújtása csak a következő évben történt meg, de addig is az Ön2 Flachbarth Ernő: A nemzetközi kisebbségi jog legújabb fejlődése. Láthatár, X. évf., 10. sz., 1942 október, 236. 1. 3 Flachbarth Ernő: Nemzetközi kisebbségi jog. A korszerű közszolgálat útja, 12. Budapest, 1941, 635. 1. * Magyar Törvénytár. 1939. évi törvénycikkek, Budapest, 1940. 154-155.1.