Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

III. FEJEZET. Nemzetiségi politika a kiegyezéstől napjainkig

kormányzat előkészítése céljából 6200/1939. M. E. szám alatt rendeletet bocsátott ki a Magyar Szent Koronához visszatért kárpátaljai terület közigazgatásának ideiglenes rendezéséről.

4a A 6200/1939. M. E. sz. rendelet a magyar jogalkotásra vonatkozó általános elvektol eltérően törvényeket módosít, sőt a magyar-orosz nyelvnek biztosított jogok tekintetében alkotmányos rendelkezéseken is változtatásokat eszközöl. Erre az 1939:VI. tc. 7. §-ából*nyer felhatalmazást, mely szerint a kárpátaljai területekre vonatkozólag a törvényhozás további rendelkezéséig a minisztérium mindazokat a rendelkezéseket megteheti, amelyek a kárpátaljai területek közigazgatásának, törvénykezésének, közgazdaságának és általában egész jogrendszerének az ország fennálló jogrendszerébe beillesztése, illetőleg ezzel összhangbahozatala végett szükségesek. „A minisztérium ezeket a rendelkezéseket megteheti abban az esetben is, ha azok egyébként a törvényhozás hatáskörébe tartoznának" — de köteles az üyen rendelkezéseket tartalmazó rendeleteket félév alatt az országgyűlésnek bemutatni. A rendelet a kárpátaljai önkormányzatról szóló törvény elkészültéig a kárpátaljai terület élére állandó kormányzói biztost és főtanácsadót állít, akiket a miniszterelnök javaslatára az államfő nevez ki. Ezeknek székhelye Ungvár. A kormányzói biztos gyakorolja a kárpátaljai területen a vármegyei törvényhatóságokat megillető szabályrendeletalkotási jogkört s a főispán hatáskörébe utalt jogok is megilletik őt, valamint mindazok a tanügyi, közigazgatási és iskolai tennivalók, amelyekben a tankerületi kir. főigazgató jár el. A kormányzói biztost a főtanácsadó tájékoztatja s ő az elnöke a véleményező és indítványozó bizottságnak is. A kárpátaljai területen három közigazgatási kirendeltség működik. A 6200/1939. M. E. számú rendelet területi értelemben vett részleges (partialis) nemzetiségi jogszabályokat is tartalmaz. A 7. § 3. bekezdése kimondja, hogy a kárpátaljai területen a község és egyéb helyneveket a belügyminiszter az 1898 :IV. tc.-ben meghatározott szabályok mellőzésével állapítja meg. Ha a belügyminiszter a község hivatalos nevét magyar és magyarorosz nyelven állapította meg, a kétnyelvű elnevezést együttesen kell használni. A nyelvhasználat kérdését az addigi jogszabályoktól bizonyos mértékig eltérő módon a 11. § szabályozza. A kárpátaljai területen az áMam hivatalos nyelve a magyar és a magyarorosz. A törvényeket hiteles fordításban magyar orosz nyelven is ki kell adni. E területen külön hivatalos lapot kell létesíteni. A kárpátaljai területre is kiterjedő hatályú rendeleteket lehetőleg a Budapesti Közlönyben való megjelenésükkel egyidejűleg a kárpátaljai terület hivatalos lapjában is hasábosán magyar és magyarorosz nyelven is közzé kell tenni, a rendelet hatálybalépése tekintetében azonban a Budapesti Közlönyben való megjelenése az irányadó. A kárpátaljai terület hivatalos lapjában kell közzétenni a kormányzói biztos által kiadott *a Rendeletek Tára 1939, 855—863. 1.