Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

III. FEJEZET. Nemzetiségi politika a kiegyezéstől napjainkig

kezik az általános vita során elfogadott szöveg. A február 29-i ülésen harmadszori olvasásban is elfogadták a törvényjavaslatot

43 s az elnök a május 2-i ülésen jelentette a javaslatnak a törvénytárban, mint 1924. évi II. tc.-nek történt kihirdetését.

44 Még ugyanabban az évben megjelent az 1924:11. tc. 1. §-a 2. bekezdésének végrehajtási utasítása, vagyis a m. kir. minisztérium 7500/1924. M. E. sz. rendelete „a közhivatalokban megüresedő átlósokra a kisebbségi nyelvekben jártas személyek alkalmazásáról.

45 Ez a kormányrendelet kimondja, hogy ha a járásbíróságnál és törvényszéknél, továbbá állami és önkormányzati hatóságoknál és hivatalokban olyan személyt neveztek ki, aki a működése területén élő és a lakosság legalább egy ötödét kitevő kisebbség nyelvében nem jártas, a választás útján vagy kijelölés alapján betöltés alá kerülő állásoknál pedig ilyen személyt jelöltek, az illető személy olyan tekintet alá esik, mint akinél az illető állásra megkívánt törvényes képesítési kellékek valamelyike hiányzik. Az 1924:11. tc. és a 7500/1942. M. E. sz. rendelet tehát az 1868:XLIV. tc. és a 4800/1923. M. E. sz. rendelet szellemében a közhivatalokban súlyos szankciók terhe mellett biztosította a kisebbségi nyelvek ismeretét. A 4800/1923. M. E. számú rendeletet iskolai vonatkozásban még ugyanazon évben egy másik rendelettel egészítették ki. Ez a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszternek 1923 augusztus 24-én 110.478/VIII. szám alatt kelt és a m. kir. miniszterelnökkel egyetértésben kiadott rendelete a 4800/1923. M. E. számú kormányrendelet 18. §-ában az elemi iskolákra vonatkozólag foglalt rendelkezések végrehajtásáról szól. Az idézett kormányrendelet 18. §-a kimondotta, hogy az állami és községi népoktatási intézetekben olyan községekben, illetőleg iskolai körzetekben, ahol ugyanazon nyelvi kisebbséghez tartozó tankötelesek száma a negyvenet eléri, vagy ahol a magyar állampolgárok ugyanazon nyelvi kisebbséghez tartozó része a lakosság többségét teszi ki, a helyi iskolai vagy közigazgatási önkormányzati szervek vagy a nyelvi kisebbséghez tartozó negyven tanköteles gyermek szülőjének kívánságára az illető kisebbség anyanyelve megfelelő számú osztályban egészben vagy részben tanítási nyelvnek alkalmazandó, ami nem érinti azonban a magyar nyelv kötelező oktatására vonatkozó törvényes rendelkezéseket. A 110.478/VIII. V. K. M. számú rendelet ennek megfelelően három iskolatípust létesített: az A) típusú iskolában az oktatás tisztán a megfelelő kisebbség anyanyelvén folyt, a magyar nyelvnek mint tantárgynak való tanítása mellett, a B) típusú iskolában felerészben magyarul, felerészben anyanyelven tanítottak és végül a C) tipusú iskolában a tanítási nyelv a magyar volt, de az anyanyelvet mint tantárgyat tanították. A vallást mindhárom típusú iskolában anyanyelven tanították s a magyar nyelvű oktatásnál is az anyanyelvet kisegítő nyelvnek használták. A rendelet a magyar « Napló XXI. k., 131. 1. *• Napló XXIII. k., 511. 1. 45 Rendeletek Tára 1924, 277. 1.