Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

III. FEJEZET. Nemzetiségi politika a kiegyezéstől napjainkig

tanulóknak magyar nyelven való tanításáról azokban a községekben is gondoskodott, ahol nincs magyar tanítási nyelvű elemi népiskola. A három iskolatípus között szabad választás joga illeti meg azokban a községekben, ahol valamely nyelvi kisebbség a többséget alkotja, a helyi iskolai hatóságot, illetve a közigazgatási önkormányzati szerveket, ahol pedig negyven ugyanazon nyelvi kisebbséghez tartozó tanköteles van, a tankötelesek szüleit. Gr. Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi miniszternek ez a helyi viszonyokhoz és kívánságokhoz alkalmazkodó rugalmas rendszere tizenkét évig volt életben s ennek eredményeképen a kisebbségi tannyelvű elemi népiskolák helyzete a következőképen alakult: a 632 kisebbségi tannyelvű iskola — vagyis az összes népiskoláknak mintegy 10%-a — közül 105 az A), 155 a B) és 372 a C) típushoz tartozott.

40 A rendelet mégsem váltott ki általános megnyugvást. A C) típusú iskolát választott szülők az anyanyelvi oktatás ki nem elégítő mértéke miatt panaszkodtak, az A) típust választók pedig azt kifogásolták, hogy gyermekeik nem tanulnak meg kellőképen magyarul. Hozzájárultak a panaszokhoz az érdekelt szülők akaratmegnyilvánulásával járó nehézségek. A választás a szülői gyűlésen titkos szavazással történt ugyan, de ez nem zárta ki az érdekeltek befolyásolását és nyugtalanítását. Az érdekelteknek hol egyik, hol a másik része újabb szavazást kívánt, vagy változtatni akarta az iskolatípust, ami viszont az oktatás folytonosságát befolyásolta károsan.

47 A tizenkét év alatt megváltozott politikai helyzet és a svábok körében megindított öntudatosítási folyamat arra késztette vitéz Gömbös Gyulát, aki már 95 pontjában is kifejezésre juttatta a kisebbségi és főként sváb kérdés megoldását, hogy a három iskolatípust összevonja és egységesítse. Ezt célozza a m. kir. minisztérium 1935. évi 11.000. M. E. számú rendelete a 4800/1923 számú kormányrendelet 18. §-ában a népiskolákra vonatkozóan foglalt rendelkezések végrehajtásáról. Ez a kormányrendelet bevezette az egyöntetűen vegyes nyelvű tanítást azokba az iskolákba, amelyek az idézett 18. §-ban előírt feltételeknek megfelelnek. A rendelet értelmében mindazon iskoláknak, amelyek addig az A), B) vagy C) típus szerint tanítottak, át kellett térniök az új tanítási rendszerre, mely lényegében megfelel az ugyancsak megszüntetett B) típusú iskolák rendszerének, tehát a tantárgyakat az új, egységes iskolatípusban is felerészben az anyanyelven, felerészben pedig magyar nyelven kell tanítani. A rendelet azt is lehetővé tette, hogy azokban a községekben, ahol ilyen vegyes tanítási nyelvű iskola nincs, az anyanyelvet húsz szülő kívánságára taníthassák. Azokban a községekben pedig, ahol nincs magyar tanítási nyelvű népiskola, a magyar anyanyelvű tanulók anyanyelvükön való oktatását az érvényben levő jogszabályok szerint kell biztosítani. 46 Váradi József: A nemzeti kisebbségek és oktatásügyünk. Nevelésügyi Szemle. I. évf. 1937. 106. 1. 47 Kósa Kálmán: Nemzetiségi iskolapolitikánk és iskolaügyünk. Láthatár. X. évf. 1942 október, 225. 1.