Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

III. FEJEZET. Nemzetiségi politika a kiegyezéstől napjainkig

kek közötti csere intézményét. A hasai németség kapocs akar lenni a magyarok közt s ezért a javaslatot elfogadja.

40 A vita berekesztése után Bethlen István miniszterelnök szólt a tárgyhoz. A törvényjavaslat a miniszterelnök szerint csak egy láncszeme annak az akciónak, amelyet a kormány ezzel a kérdéssel kapcsolatban keresztülvisz. A javaslat csak azt célozza, hogy a kormány a kisebbségi nyelvek nem tudása folytán bírákat vagy állami és önkormányzati tisztviselőket áthelyezhessen vagy nyugdíjazhasson. A felszólalók ezen a tárgyon túlmentek s ezekre a megjegyzésekre Bethlen nem kíván válaszolni, de Zsirkay felszólalásával kapcsolatban leszögezi, hogy ha az utódállamok nem is hajtották végre kisebbségvédelmi kötelezettségeiket, ez nem gátolhatja a magyar kormányt a békeszerződés kisebbségvédelmi rendelkezéseinek végrehajtásában, mert ellenkező esetben csak szomszédainknak szolgáltatna ürügyet ahhoz, hogy ezen az úton tovább haladjanak. Knallernek válaszolva leszögezi, hogy a magyar közigazgatás a múltban nem üldözte a nemzetiségeket s ha hibák történtek és közigazgatásunknak nem volt kellő szociális érzéke, azt a magyarok is épen úgy érezték. Knaller a magyar nemzetiségi politikát nevezte meg Trianon okának, de Ausztria a példa reá, hogy az általános választójog és a nemzetiségi kiváltságok sem tudták megelőzni a katasztrófát. A népköztársaság nemzetiségi politikája ellenségeink kezébe adott fegyvert - és az ország tönkretételéhez vezetett. A Bleyer-féle 4044/1919. sz. rendelet nem tartalmazta a kisebbségi jogok preciz körülírását, részben nem is volt végrehajtható s ezért a kormány visszatért a 4800/1923. M. E. rendelettel az 1868:XLIV. tc.-hez. A közoktatás terén a kormány, szakított a múltnak azzal a felfogásával, mely szerint csak az jó magyar, aki magyarul tud és a nemzetiségek saját nyelvű oktatása útján kíván célt érni. Rothensteinnal szemben leszögezi, hogy a trianoni béke is kisebbségi jogokról beszél és nem kötelezhető a kormány kisebbségi tanítási nyelvű iskolák felállítására ott, ahol a szülők ezzel a jogukkal nem kívánnak élni, hanem esetleg magyar iskolát kívánnak. A kormány feltett szándéka, hogy a kisebbségek érdekében hozott törvényes ren- delkezéseket komolyan végrehajtsa.

41 A nemzetgyűlés ezután általánosságban elfogadta a bizottság szövegezésében előterjesztett törvényjavaslatot és a részletes vitára tért át. Itt Szakács Andor megtette azelőtt való napon bejelentett indítványát. E szerint címnek a következőt javasolta: „Törvényjavaslat a nemzetiségi egyenjogúságról szóló 1868. évi XLIV. tc. kiegészítéséről." Bethlen István kérte az eredeti cím megtartását, mivel az a tárgyat jobban megjelöli, az 1. §-nál azonban hozzájárult a nemzetiségi törvényre való utaláshoz. A Ház elfogadta az eredeti címet és az 1. §-nál Szakács módosítását.

42 Ez így szól: „1. §. A nemzetiségi egyenjogúságról szóló 1868. évi XLIV. törvénycikk 27. szakaszát a következő rendelkezések egészítik ki..." Utána követ*• Napló XXI. k., 117—119. I. « Napló XXI. k., 123. 1. 41 Napló XXI. k., 119—122. 1.