Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

III. FEJEZET. Nemzetiségi politika a kiegyezéstől napjainkig

módjával.

34 Knaller Győző, a szociáldemokrata párt német nemzetiségű képviselője a Trianon előtti magyar nemzetiségi politikát bírálta és a kisebbségvédelmi rendelkezések végre nem hajtását panaszolta el zajos ellentmondások között.

35 Láng János német, bunyevác, sokác és szerb választói nevében kéri, hogy a bírói ítéleteket, telekkönyvi végzéseket a felek anyanyelvén is adják ki, különben elfogadja a javaslatot és megállapítja, hogy a magyarság Trianon" előtt is széles fejlődési lehetőségeket biztosított a nemzetiségeknek.

36 Rothenstein Mór szociáldemokrata képviselő a javaslat ellen foglalt állást s a kormány nemzetiségi politikáját bírálva kifogásolta azt, hogy nemzetiségi jogszabályaink szerint a kisebbségeknek csak „joguk van" bizonyos kedvezményekre. E helyett szerinte a törvénynek és rendeleteknek a kormányt kellene kötelezniök a kisebbségi jogok betartására.

37 Szakács Andor azt bizonyítja, hogy a magyar állam mindig nagylelkű nemzetiségi politikát folytatott. Annak igazolására, hogy nem volt szükség új nemzetiségi törvényre, hanem itt tulajdonképen csak az 1868:XLIV. tc. 27. §-ának kiegészítéséről van szó, már előre bejelenti, hogy a javaslat címének és 1. §-ának tárgyalásakor olyan indítványt fog tenni, amelyből ez kiviláglik.

38 A nemzetgyűlés február 28-i ülésén Móser Ernő a XLX. század első felének magyar történelmén végigtekintve azt a megállapítást tette, hogy Magyarországon nem a nemzetiségek voltak elnyomva, hanem a magyarságnak kellett nemzeti nyelvéért óriási küzdelmet folytatnia. A békeszerződések csak a kisebbségi jogok minimumát biztosították, a magyar kormány azonban a maximumot s ezért a törvényjavaslatot elfogadja. Zsirkay János visszautasítja a szociáldemokratáknak azt a vádját, 'mintha Trianon oka a nemzetiségek elnyomása lett volna s ellenkezőleg azt állítja, hogy az összeomlást a nemzetiségekkel szembeni engedékenység idézte elő. A javaslatot azonban nem fogadja el, mert amikor a szerb alkotmány diszkriminálja a- nem-szláv jugoszláv állampolgárokat, nem ilyen javaslatokra, hanem a magyar nép gazdaségi fellendülését célzó törvényekre van szükség.

39 Pintér László is mint kisebbségi német megállapítja, hogy a békeszerződésekben vállalt kisebbségi kötelezettségeket egyedül Magyarország tartotta be és e téreri a maximumot biztosította. A törvényjavaslat végrehajtása céljából javasolja, hogy a kormány készíttessen a tisztviselők nyelvtudásáról katasztert és oda ossza be a tisztviselőket, ahova nyelvtudásuk utalja őket. Az alsóbb hatóságokat sajnos nem hatja át mindenütt az a lojalitás, amivel a kormány a kisebbségek iránt viseltetik. Felhívja a kormányt, hogy a német iskolákat lássa el tankönyvekkel, emelje fel a magyar nyelv tanításának óraszámát, de ne grammatikát, hanem gyakorlati nyelvoktatást adjon és újítsa fel a sváb-magyar gyerme34 Napló XXI. k., 68—72. 1. 37 Napló XXI. k., 76—78. 1. 35 Napló XXI. k., 72—75. 1. 38 Napló XXI. k., 78—80. 1. se Napló XXI. k., 75—76. 1. 39 Napló XXI. k., 115—117. 1. 19* 291