Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

III. FEJEZET. Nemzetiségi politika a kiegyezéstől napjainkig

nyelvét két éven belül sajátítsák el. Lényegében ezt a két rendel­kezést újítja meg a törvényjavaslat azzal az eltéréssel, hogy a kisebbségi nyelvnek két éven belül leendő elsajátítását a bármüyen törvényben fennálló korlátozásra való tekintet nélkül hivatalból való áthelyezés vagy szabályszerű elbánás alá vonás terhe mellett teszi kötelezővé. Ugyanakkor az eddigi rendelkezések általánossá­gaival szemben szabatosan meghatározza, hogy annál a kir. járás­bíróságnál, kir. törvényszéknél s annál az állami és önkormányzati hatóságnál és hivatalnál kell a kisebbségi nyelvben is jártas szemé­lyeket alkalmazni, amelynek területén a lakosságnak legalább egy­ötöd része ugyanahhoz a nyelvi kisebbséghez tartozik s hogy a megfelelő kisebbségi nyelv elsajátításának előbb említett kötele­zettsége az ilyen kir. járásbíróságnál, kir. törvényszéknél, állami és önkormányzati hatóságnál és hivatalnál alkalmazásban álló sze­mélyzetre terjed ki. A törvényjavaslat intézkedései teljes biztosí­tékot nyújtanak, aziránt, hogy a kisebbségi kérdés hazánkban min­den érdeket teljesen kielégítő s nemzetközi viszonylatban is példát­adó megoldást nyer — fejezi be az indokolás. 30 A nemzetgyűlés köz­jogi bizottsága jelentését Rácz János előadó a július 4-i ülésen ter­jesztette elő 31 s ebben egyetlen érdemi módosítást javasolt, neveze­tesen azt, hogy a javaslatban említett szankciónak az ítélőbírákkal szemben csak a két év lejártát követő egy éven belül legyen helye. A bizottság ezáltal a bírói függetlenségen ejtett csorbát a szükség mértékének megfelelően akarta korlátozni és a rendelkezés átmeneti jellegét kidomborítani. 32 A nemzetgyűlés 1924 február 26-i ülésén kezdte tárgyalni a törvényjavaslatot. Rácz János előadó rámutatott arra, hogy a kor­mány a 4800/1923. M. E. rendelettel a kisebbségi jogok tekinteté­ben vállalt kötelezettségek legnagyobb részének eleget tett, sőt kulturális téren és a közhivatalok előtt a vállalt obligón túlmenően is biztosította a kisebbségek jogait. E törvényjavaslat beterjeszté­sére azért volt szükség, mert annak intézkedései módosítják az alsó­fokú bíróságoknál alkalmazott személyzetnek, valamint a közalkal­mazottaknak a törvényben lefektetett képesítését, szankció tekin­tetében pedig a bírói függetlenség, valamint a vármegyei autonómia törvényi biztosítékait. Mindezt rendeleti úton nem lehetett elvégezni, mert a rendelet a törvénynek nem derogálhat. A javaslat termé­szetes folyománya az 1868:XLIV. tc.-nek, amely példát mutathatna egész Európának s ezen a téren nem irányítani, hanem követni kell minket. 33 A javaslathoz a hozzászólásokat másnap kezdték meg. Mőkcsay Zoltán ezt az alkalmat felhasználta arra, hogy az utódállamok magyarságának szomorú helyzetét szóvátegye és összehasonlítsa Magyarországnak a kisebbségekkel szemben tanúsított nemes bánás­80 1922. nemzetgyűlési irományok VI. k., 401—402. 1. 31 1922. nemzetgyűlési irományok XIII. k., 266. 1. 32 1922. nemzetgyűlési irományok VI. k., 279. sz., 462. 1. 33 Napló XXI. k., 64—65. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents