Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

III. FEJEZET. Nemzetiségi politika a kiegyezéstől napjainkig

házak, mint a szerb és román görögkeleti, a görög katolikus és a szász lutheránus egyház Trianon előtt.

20 A trianoni kor első évtizedének magyar politikai életére Bethlen István markáns egyénisége nyomta rá a bélyegét. Bethlen az erdélyi ember politikai ösztönével ismerte fel, hogy az új adottságok új nemzetiségi politika kialakítását teszik szükségessé. Ez a politika — mondta 1924 február 28-án a nemzetgyűlésen — megmaradhat az 1868. évi nemzetiségi törvény alapján, mert annak intézkedései teljes összhangban állanak a kisebbségi politikáról vallott felfogásokkal. De egy tekintetben az új politikának tovább kell mennie a háború előttinél: a kulturális fejlődés terén. A múltban gyakran összetévesztették a nyelv használatát a hazafisággal. Most lehetővé kell tenni nemzeti kisebbségeink számára, hogy az oktatást anyanyelvükön is megkaphassák.

21 Ezt az álláspontját elsősorban a hazai németség felé képviselte, amelyet kulturális jogai biztosítása mellett meg akart védeni minden olyan beavatkozás ellen, mely a lelkeket kívülálló illúziók felé irányítaná. Ezért segítette életre a „Magyarországi Német Népművelődési Egyesület"-et és kérte fel Gratz Gusztávot az elnökség elvállalására.

22 Bethlen Istvánt lojális kisebbségi politikájában a kisebbségi magyarság sorsa feletti aggodalom irányította. „Az a súlyos élethalálharc, — írja a miniszterelnökségtől való megválása után — amelyet magyar testvéreink a tőlünk elszakított területeken elnyomóikkal szemben folytatnak... amely harcban az egész világ előtt, Genfben és más helyeken nekünk kell a kisebbségek jogait védenünk, nekünk kell, hogy helytálljunk, kérdem, nem teszi-e ez a küzdelem szükségessé, hogy megtámadhatatlan erkölcsi alapon álljunk és senki sem vethesse szemünkre, hogy vizet prédikálunk, de bort iszunk és hogy a magyar kisebbségek jogait reklamáljuk, de magunk sem adjuk meg azt saját kisebbségeinknek, amit másoktól számukra követelünk."

23 Ezektől a szempontoktól vezettetve alkotta meg a Bethlenkormány a trianoni békeszerződésben a kisebbségek védelmére vállalt kötelezettségek végrehajtásáról szóló 4800/1923. M. E. sz. rendeletet; e rendelet 18. §-ában az elemi népiskolákra vonatkozólag foglalt rendelkezések végrehajtása tárgyában a vallás- és közoktatásügyi miniszternek 1923 augusztus 24-én 110.478/VIII. a. sz. a. kelt és a miniszterelnökkel egyetértésben kiadott rendeletét, továbbá a közhivatalokban a kisebbségi nyelvek ismeretének biztosításáról szóló 1924:11. tc.-ket. 20 Bethlen István: Magyarország kisebbségi politikája. Magyar Szemle XVni. k., 2. (70.) sz., 1933 június, 95—96. 1. 21 Gratz Gusztáv: Bethlen külpolitikája és kisebbségi politikája. Magyar Szemle XXII. k., 2. (86.) sz., 1934 október, 130—131. 1. 22 V. ö. Gratz, Gustav: Deutschungarische Problème. Budapest, é.n., 261.1. A Népmüvelödési Egyesület beszüntette működését miután Imrédy Béla kormánya a Magyarországi Németek Szövetségét (Volksbund) engedélyezte. 23 Bethlen István i. m. 103. I.