Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

III. FEJEZET. Nemzetiségi politika a kiegyezéstől napjainkig

kel ki akarja elégíteni a nemzetiségek autonómiára való törekvését — folytatja a jegyzék — senkit sem fognak tévedésbe ejteni; nem változtatnak semmit azon a fontos történelmi igazságon, hogy hosszú éveken^keresztül a magyar politika minden erejével azon volt, hogy a nemzeti kisebbségek hangját elfojtsa." Millerand azonban ugyanakkor azt is kilátásba helyezte, hogy ha „az így megállapított határ esetleg nem felel meg mindenütt teljesen a néprajzi vagy gazdasági kívánalmaknak",

15 a Határbizottságok jelentése alapján a Szövetséges és Társult Hatalmak hozzájárulnak ahhoz, hogy a Népszövetség Tanácsa felajánlhassa jó szolgálatait az eredeti határ megváltoztatása céljából. Az idegen fennhatóság alatt maradó ,,magyar népszigetek" tekintetében pedig a Romániával, Jugoszláviával és Csehszlovákiával kötött kisebbségvédelmi szerződésekre utal Millerand jegyzéke. A békeszerződés és a Millerand-féle kísérőlevél vétele után Apponyi lemondott a békedelegáció elnökségéről s a magyar kormány nevében Simonyi-Semadam miniszterelnök és gr. Teleki Pál külügyminiszter a tíz napos ultimátum lejáratának napján, május 17-én közölték Milleranddal, hogy a határkügazításra vonatkozó ígéretben bízva és az ország súlyos helyzetének tudatában a szerződést aláírjak, ami a kormány megbízottjai útján június 4-én a Grand-Trianon palotában meg is történt. A trianoni szerződést az 1921:XXXHI. tc. cikkelyezte be s a 7200/1921. M. E. sz. rendelet megállapítása szerint 1921 július 26-án lépett életbe, az Országos Törvénytárban pedig július 31-én jelent meg. A trianoni békeszerződés III. részének VI. címe (54—60. cikkek) a magyarországi kisebbségek védelmére vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz, amelyekhez hasonló kötelezettségek vállalására a Szövetséges és Társult Főhatalmak Magyarország utódállamai közül Csehszlovákiái, Jugoszláviát és Romániát külön szerződésekben kötelezték. A magyar békedelegáció nem gördített akadályokat e rendelkezések elfogadása elé, — amire egyes utódállamokat csak ultimátummal lehetett rávenni — mivel azok összhangban állottak a nemzetiségeknek Magyarországon biztosított jogokkal. Sőt a küldöttség ezen Túlmenően javasolta, hogy az utódállamok magyar kisebbségeinek hatályosabb védelmére bővítsék ki ezeket a rendelkezéseket és ugyanakkor a magyar békeszerződés rendelkezéseit is ennek megfelelően módosítsák. Felajánlotta a magyar békedelegáció, hogy a nemzetiségek által alkotott városokban és kerületekben ne csak az elemi, hanem a középiskolákban is tegyenek könynyítéseket az anyanyelven való tanítás tekintetében. Javasolta, hogy ne csak azokban a városokban és kerületekben, hanem azokban a községekben is, ahol kisebbségek jelentékeny arányban élnek, arányos részt biztosítsanak részükre a közsegélyből s ezt még a következőkkel kívánta kiegészíteni: „az egyházak közti egyenlőség elvének megfelelően s lélekszámuk és a társadalmi struktúrájukból » Horváth i. m. 176. 1.