Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

III. FEJEZET. Nemzetiségi politika a kiegyezéstől napjainkig

következő szellemi szükségleteik arányában". Üj szakaszokként való felvételét kérte a magyar békedelegáció a következő rendelkezéseknek: az egyházaknak és autonóm intézményeknek joguk van híveiket és tagjaikat megadóztatni, s az államnak kaltúradó címen legfeljebb a különbözetet tartoznak megfizetni; minden magyar állampolgár alapítványokat és ösztöndíjakat létesíthet; az autonóm (egyházi stb.) iskolák bizonyítványai és diplomái ' egyenértékűek az állam megfelelő iskoláinak diplomáival; az iskolafenntartó egyházak szükség esetén külföldi diplomával rendelkező tanszemélyzetet is alkalmazhatnak; a kisebbségi polgárok a bíróságok és közhivatalok előtt anyanyelvüket használhatják; a kisebbségi jogi személyek belső igazgatásukban írásban és szóban az általuk választott nyelvet használhatják; a határozatokat, ítéleteket és rendeleteket ezen a nyelven kell közölni velük; az önkormányzati szerveknek és törvényhatóságoknak jegyzőkönyveiket igazgatási nyelvükön kívül a lakosság egyötödét képező kisebbség nyelvén is meg kell szerkeszteniük.

16 A Szövetséges és Társult Hatalmak válaszukban sajnálattal közölték, hogy nem vehetik tekintetbe a magyar békedelegáció e tárgyban tett javaslatait, mivel a valamennyi területi változáson átment keleteurópai állam kisebbségeinek védelmére alkotott szabályok beható tanulmányozás tárgyát képezték és azok megváltoztatása elháríthatatlan bonyodalmakat vonna maga után.

17 A trianoni szerződés, illetve az 1921:XXXIH. te. 54. cikke értelmében Magyarország arra kötelezi magát, hogy ,,a jelen címben foglalt rendelkezéseket alaptörvényekül ismeri el; hogy semminemű törvény, rendelet vagy hivatalos intézkedés ezekkel a rendelkezésekkel nem lesz ellentétben és hogy ezekkel szemben semmiféle törvény, rendelet vagy hivatalos intézkedés nem lesz hatályos". Ugyanezt a rendelkezést tartalmazzák a legyőzött államok békeszerződései az azokban biztosított kisebbségi jogok tekintetében, az új és megnövekedett államoknak a Szövetséges és Társult Főhatalmakkal kötött kisebbségi szerződései, valamint azoknak az államoknak a nyilatkozatai, amelyek a Nemzetek Szövetségébe való belépésükkor biztosították kisebbségeik védelmét.. Talán Magyarország az egyetlen állam, ahol ez a rendelkezés nem képezett új kötelezettséget, mert az 1868:XLIV. tc. már félszázaddal azelőtt sokkal szabatosabb formában és tágabb keretek között biztosította a magyar politikai nemzethez tartozó nemzetiségi polgárok jogait.

18 A magyar nemzetiségi törvény természeténél fogva alaptörvény jellegével bírt és így a trianoni szerződés kisebbségvédelmi rendelkezései azok elfogadása előtt már a magyar alkotmány szerves részét képezték s nem a békeparancs tette őket azzá. 18 Les négotiations de la paix hongroise. II. , Note XXIII., 95—96. 1. 17 U. o. 555. 1. 18 Ugyanígy Bölöny József: Magyar közjog. I. k., Budapest, 1942, 189. 1. és Csekey István: Magyarország alkotmánya. Budapest, 1943, 235. 1.