Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

III. FEJEZET. Nemzetiségi politika a kiegyezéstől napjainkig

Minden egyéb megoldás csak ideiglenes volna és a Bánát balkánizálását jelentené. A rutén kérdést tárgyaló január 21-i XIII. jegyzék

9 a Icözös történelem és a Ruténföld teljes anyagi pusztulása nélkül el nem választható gazdasági kapcsolatok jogán kívánja ezt a területet megtartani magyarnak. A tót kérdésről szóló január 25-i XIV. jegyzék

10 a történelmi és gazdasági érvek mellett a mondvacsinált cseh-szlovák szövetség tarthatatlanságának kimutatásával foglalkozik s a tótok 1918 május 30-i pittsburgi egyezményét és a túrócszentmártoni határozatot helyezi kellő megvilágításba. A Nyugatmagyarországra támasztott osztrák igényekre a magyar delegáció január 26-i XV. jegyzékében válaszolt.

11 A Dunántúlnak erre a részére Renner Károly osztrák szociáldemokrata kancellár Benes tanácsára akkor támasztott igényt, amikor az Ausztriát és Magyarországot egymástól elvágó csehszlovák-jugoszláv korridor gondolatát a nagyhatalmak elvetették.

12 A vitás területekre vonatkozó jegyzékek átnyújtása után Apponyi február 12-én válaszolt a békefeltételekre s a XXVJX § helyébe kilenc új cikk felvételét javasolta, amelyek értelmében a későbbi trianoni határok és a történelmi határok közötti területen a lakosság népszavazással dönt a felett, hogy Magyarországhoz vagy ahhoz a szomszéd államhoz akar-e tartozni, mely a kérdéses terület elcsatolását kéri? Kérdezzék meg az érdekelt népeket és mi előre alávetjük magunkat az ő ítéletüknek — fejezte be Apponyi e kérdésben kifejtett nézeteit.

13 Erre azonban nem került sor, mivel Millerand, a békekonferencia elnöke 1920 május 6-i jegyzékében közli a magyar békedelegációval, hogy a népszavazás felesleges,

14 mert a népek akarata már 1918 október és november havában megnyilvánult, amikor a monarchia összeomlása után Magyarország nemzetiségei egyesültek olasz, román, jugoszláv és csehszlovák testvéreikkel. „A magyar kormány elkésett intézkedései, amely ek9 Les négotiations de la paix hongroise I. k., 472—482. 1. 10 Les négotiations de la paix hongroise. I. k., 508—518. 1. 11 Les négotiations de la paix hongroise. I. k., 529—532. 1. 12 Horváth Jenő: A trianoni békeszerződés megalkotása és a revizió útja. Budapest, 1939, 141. 1. 13 Horváth i. m. 135—137. 1. — V. ö. Ullein-Reviczky Antal: La nature juridique des clauses territoriales du traité de Trianon. Paris, 1936, 2. kiadás, 67—92. 114 A népszavazás azonban egy esetben, bár a trianoni szerződés ratifikálása után mégis alkalmazást nyert. Az olasz külügyminiszter közvetítésével az osztrák és magyar kormányok között 1921 október 13-án Velencében egyezmény jött létre, mely szerint Nyugatmagyarország sorsa felett népszavazással fognak dönteni. A szavazás visszajuttatta Magyarországnak Sopront és környékét. A népek önrendelkezési jogának jelszavával Európát újjárendezö békekonferencia tehát Magyarország sorsa felett anélkül rendelkezett,, hogy az érdekelt népeket csak egyszer is a nemzetközi jog előírásainak megfelelő szavazás útján megkérdezte volna. Egyszer történt az első világháború után szavazás a megcsonkított Magyarországon, az is kölcsönös megállapodás alapján és annak az eredménye is a magyarság javára dölt el. V. ö. Strupp, Karl: Documents pour servir à l'histoire du droit des gents. 2e ed. des „Urkunden zur Geschichte des Völkerrechts". Berlin, 1923, V. k., 7—11. 1.