Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

III. FEJEZET. Nemzetiségi politika a kiegyezéstől napjainkig

Svájccal, története pedig az önkormányzat hagyományainak nyomát viseli magán, tehát tartós békéhez csak az vezetne, ha autonóm Erdélyt létesítenének Magyarországlwz csatolva, vagy tőle függetleYiül s benne az államhatalmat az ott élő népek gyakorolnák. Ez egyúttal Erdély semlegesítését jelentené Magyarország és Románia között, mert csak így lehetne a nemzetiségek közti békét megmenteni ezen a területen. Erdély így a nyugathoz kapcsolva maradna meg, viszont ha Romániához csatolnák, az a két ország között levő kultúrkülönbség miatt a civilizációnak olyan szégyene volna, amilyent a világ még nem látott. Az erdélyi magyarságnak ilyen körülmények között semmiféle kisebbségi egyezmény sem tudná biztosítani az emberi sorsot. A megoldás tehát csak az lehet, hogy Erdélyt kifelé autonómmá teszik, befelé pedig semlegesítik az államhatalmat. E cél elérése érdekében a következő konkrét tervet terjesztik elő: I. Erdély, lakóinak anyanyelve szerint, magyar többségű, román többségű, szász vagy sváb többségű és vegyes területekre osztandó, amelyek II. a legszélesebb körű kormányzati és közigazgatási autonómiát nyernek az egyesített állam keretében; III. a vegyes területeken a német-román és a magyar-román nyelvek egyenjogúak és a hivatali állások is egyenlő arányban osztatnak szét; IV. Erdély központi kormányában a három nemzet és nyelv egyenlő arányban lesz képviselve; V. az egyházak önkormányzata fennmarad, ezeket az állam segélyezni fogja s különben önmagukat is megadóztathatják ; VI. végül a kisebbségek nyelvi jogait szabadelvűén fogják szabályozni és anyagi érdekeiket védelemben részesítik. Ezek után a magyar békedelegáció arra kéri a békekonferenciát, hogy ejtse meg a népszavazást Erdélyben s ha az illetékes népesség úgy kívánja, Erdély a Magyarországgal való gazdasági egységet megtartva, széleskörű autonómiát fog kapni. A nemzetiségi kérdés megoldása érdekében pedig a konferencia bízzon meg egy a Nemzetek Szövetsége által kiküldendő bizottságot, mely a három érdekelt erdélyi nemzet képviselőivel közös alkotmánytervet dolgozzon ki az említett hat pont szellemében s annak rendelkezéseit helyezze a Nemzetek Szövetségének védelme alá. A Magyarország többi — szomszédaink által igényelt — területeire vonatkozó jegyzékek nem mennek el olyan messze, mint amennyire a békedelegáció az erdélyi kérdésben elmenni szükségesnek látta. A Délvidéket tárgyaló 1920 január 21-i XII. jegyzék

8 rámutat arra, hogy a Bánátra a szerbek és románok egyszerre támasztottak igényt, a svábok pedig emlékiratban a Bánátnak Magyarországhoz való visszacsatolását, vagy legrosszabb esetben egy semleges bánáti köztársaság alakítását kérték. Mindenik álláspont elismeri, hogy a Bánát oszthatatlan, mivel pedig ez a terület csak az osztrák katonai igazgatás alatt képezett külön tartományt, a Bánát történelmi, néprajzi, gazdasági és vallási okok miatt csak ahhoz a Magyarországhoz tartozhat, amelyhez mindig tartozott. s Les négotiations de le, paix hongroise. I. k., 418—4.26. 1.