Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

III. FEJEZET. Nemzetiségi politika a kiegyezéstől napjainkig

árán való megőrzése ezen az úton elérhető-e? De a fogalmak keze­lésénél is meglehetős bizonytalanság tapasztalható. Wilson tizedik pontjában Ausztria-Magyarország népei számára nem az önrendel­kezést, hanem autonóm fejlődésüket kívánta biztosítani. A néptör­vények az önrendelkezés fogalmából indulnak ki, ami kétségtelenül azt jelenti, hogy az önrendelkezés a Magyarországtól való elszaka­dásig is terjedhet. A továbbiakban azonban az önrendelkezést az autonómiára korlátozzák s a ruszin és tót autonómia határainak megállapítását a nemzetközi békeértekezlet döntésére bízzák. Az önrendelkezést tehát e szerint a nemzetiségek helyett a Népköz­társaság és a békekonferencia végezné. Az önrendelkezés nemzet­közi jogilag is tisztázatlan fogalmának a magyarországi nemzeti­ségi viszonyok rendezésébe való belekeverése csak zavarokhoz vezethet. Különösen akkor, ha az önrendelkezés nem a kérdések megoldását, hanem bizonyos előre kitervezett hatalmi status quo erkölcsi és politikai igazolását célozza, amint az a párisi békekon­ferencián beigazolódott. Az önrendelkezés vegyeslakosságú terü­leten sohasem lehet tökéletes, mert mindig marad egy bizonyos kisebbség, amely a területi megoldással elégedetlen lesz. A nép­törvények ennek a kisebbségnek kulturális autonómiát ígérnek, továbbá a helyhatósági önkormányzatban való részvételt, végül a saját nemzetgyűlésen való képviseltetés jogát. Az önrendelkezési elvnek ezzel a korrektivumával kell azoknak a magyaroknak is megeiégedniök, akik a ruszin, német vagy tót önkormányzat terü­letén élnek, ami a magyar állam nemzeti jellegének és a magyar­ság vezető szerepének feladását jelenti. Ez az állapot kétségtelenül még mindig jobb, mint a Kárpátmedence nagy gazdasági egységé­nek szétdarabolása, de nem felel meg a magyarság történelmi sze­repének. A történelem folyamán a magyar államszervező képesség a nemzetiségi kérdés megoldásának már sokféle változatát fel­mutatta. Ha ezeket, valamint a nemzeti szuverenitást jelképező Szent Korona tanát, feudális csökevényekként félredobjuk, akkor úgy járunk, mint a bába, aki a fürdővízzel a csecsemőt is kiönti. A népköztársaság törvényeit az alkotmányosság helyreállításá­ról és az állami főhatalom gyakorlásának ideiglenes rendezéséről szóló 1920:1. tc. 9. §-a érvénytelennek nyilvánította és az Országos Törvénytárból törölte. így a nemzetiségi törvényünk fejlődésének folytonosságát megszakító nemzetiségi önkormányzati törvények is hatályukat veszítették s az 1868:XLIV. tc. az alkotmányosság helyreállításával a trianoni Magyarország korának is egyik alap­törvényévé vált. 18* 275

Next

/
Thumbnails
Contents