Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

III. FEJEZET. Nemzetiségi politika a kiegyezéstől napjainkig

16. §. A trianoni kor. Kisebbségvédelmi rendelkezések a trianoni béke megkötése előtt. — Magyar javaslatok a békekonferencián. — A békeparancs kevesebb jogot biztosított a nemzetiségeknek, mint az előző magyar jogszabályok. — Bethlen István nemzetiségi politikája. — A 4800/1923. M. E. sz. rendelet. — Az, 1924:11. tc. megalkotása és a 7500/1924. M. E. sz. rendelet. — A nemzetiségi iskolatípusok a 110.478/1923. V. K. M. és 11.000/1935; M. E. sz. rendelet szerint. A két forradalom után és még mielőtt a békekonferencia Magyarországot kisebbségvédelmi rendelkezések elfogadására kötelezte volna, a magyar kormány önként vállalta a nemzetiségek jogi és tényleges helyzetének revízióját. A Friedrich István elnöklete alatt 1919 augusztus 7-én megalakult első polgári kormány legelső teendői közé tartozott augusztus 21-én a 4044/1919. M. E. számú rendelet kiadása „ a nemzeti kisebbségek egyenjogúságáról".

1 A rendelet a nemzetiségeket „nemzeti kisebbségek''-nek nevezi és nem ruházza ugyan fel kollektív jogokkal, de ugyanakkor a nemzeti kisebbségekhez tartozó egyéneknek széleskörű jogokat biztosít. A 4044/1919. M. E. sz. rendelet az 1868:XLIV. tc.-től eltérően nem mondja ki, hogy az állam nyelve a magyar, hanem a törvényhatóságokra és a községekre bízza hivatalos nyelvük megállapítását, amelyet ügyintézésükben és felterjesztéseikben is egyaránt használhatnak. A bíróságok nyelvét is ennek megfelelően szabályozza és megengedi, hogy a nemzeti kisebbségek az országgyűlésen is használhassák anyanyelvüket. Itt tehát nem a magyar államnyelv a szabály, ami alól a nemzetiségi nyelvek javára bizonyos körülmények között kivételt lehet tenni, hanem az államban használatos nyelvek teljesen egyenjogúak s a nyelvhasználatot maguk, az egyes nemzetiségek állapítják meg, ami Kossuth 1851. évi kutahyai alkotmánytervére emlékeztet. A 4044/1919. M. E. sz. rendeletnek az 1868:XLIV. tc. rendelkezéseitől eltérő intézkedései a következők: a nemzeti kisebbségek az országgyűlésen is használhatják anyanyelvüket (2. §) ; nemcsak a törvényeket, hanem a kormányrendeleteket is valamennyi nemzeti kisebbség nyelvén ki kell adni, a törvényhatósági és községi szabályrendeleteket a törvényhatóság, illetve a község jegyzőkönyvi nyelvén is közzé kell tenni (3. §) ; •a törvényhatóság hivatalos nyelvét a törvényhatóság közgyűlése állapítja 1 Rendeletek Tára 1919, 659—662. 1.