Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

III. FEJEZET. Nemzetiségi politika a kiegyezéstől napjainkig

tek létre, amikor a kormány menteni igyekezett azt, ami még menthető. Jászi az októberi „ kormány megbízásából arra törekedett, hogy a békekongresszusig nyugalmi helyzetet teremtsen, a békekongresszusra pedig kész plattformot terjesszen elő, amelyben az antant a wüsoni elvek gyakorlati megvalósulását ismerhesse fel. Ez a plattform a régi Magyarország átalakítása az itt élő népek teljesen szabad autonómiáinak szövetséges köztársasági rendszerévé a svájci és amerikai alkotmány szellemében.

60 Így jöttek létre a „vázlatos és a korszak lázas ritmusát magán viselő" néptörvények. A ruszin, német és tót önkormányzatról szóló törvények a kérdés horderejéhez képest valóban annyira vázlatosak, hogy nem képezhetik komoly bírálat tárgyát. A bennük lefektetett alapelvek inkább a wilsoni gondolatoknak igyekeznek megfelelni, mint a magyar hagyományoknak, a wilsoni elvek pedig a politikai realitások felett mozogtak s ezért gyakorlati alkalmazásuk tökéletes eredményhez nem is vezethetett. A három törvényből három Horvát-Szlavonia bontakozik ki, anélkül, hogy láthatnók a szövetségi Magyarország új alkotmányát, amely ezeket a tartományokat összefogja. E nélkül pedig az önkormányzatoknak csak a centrifugális jellege domborodik ki és a közös ügyek felsorolásából még nem állapítható meg, hogy a Jászi által is hangoztatott cél, a magyar állam folytonosságának és területi integritásának súlyos áldozatok terület államkincstári ingatlanai a ruszin nemzet törvényes képviseletének birtokába mennek át (10. §). Hasonló alapelvek szerint készült el az 1919 január 28-i VI. néptörvény „a magyarországi német nép önrendelkezési jogának gyakorlásáról" és a március 11-i XXX. néptörvény „Tótország — Slovenská Krajina önkormányzatáról." Noha a németek földrajzi megoszlása, története és kívánságai egészen más képet mutatnak Magyarországon, mint amit a másik két szláv nemzetiségnél látunk, a németlakta területeket is egységes, földrajzilag körül nem írt jogterületnek nyilvánították s ezek önrendelkezési jogukat a ruszinok módjára gyakorolhatják (2. §), azzal a többlet joggal, hogy az autonóm területen a közös ügyekben is az érintkezési nyelv a német lesz a németajkú magyar állampolgárokkal szemben (4. §). A ruszinokkal ellentétben több német kormányzóság van s a kormányzóság székhelyét maga választja és járásokra oszlik. A kormányzóság egyetemét a kormányzósági közgyűlés képviseli, mely az Önkormányzatot a törvény keretei közt önállóan szabályozza (7. §). A német kormányzóságok területén lakó nem német nyelvű népesség, úgyszintén az ezeken kívül lakó német kisebbségek részére a kulturális autonómián kívül a helyhatósági önkormányzat és a saját nemzetgyűlésükön való képviseltetés joga biztosíttatik (8. §). A tót önkormányzatot a XXX. néptörvény három kormányzóságra: a keleti, közép és nyugati kormányzóságra osztja, amelyeknek székhelyét a békekötés után fogják a tótok megállapítani (3. §). Közös ügyeknek ismeri el a Magyar Népköztársasággal a törvény az anyagi és alaki magánjogi és büntetőjogi törvényhozást;, valamint mindazon ügyeket, amelyeket a jelen törvény nem utal kifejezetten az önkormányzat jogkörébe (4. §). Az autonómia jogkörébe tartozik viszont a beligazgatás, közoktatás és vallásügy (2. §). A három tót kormányzóság kormányzóit a tőt miniszter előterjesztésére a Magyar Népköztársaság elnöke nevezi ki (10. §). «o Jászi i. m. 170—171. 1.