Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)
III. FEJEZET. Nemzetiségi politika a kiegyezéstől napjainkig
lásainak meghiúsulása után 57 még a szlovák nemzeti tanáccsal folytatott november 27-én és 28-án eszmecserét, ami több reményt nyújtott a megegyezéshez, de a prágai kormány közbelépése véget vetett az alkudozásnak. 58 Közben a nemzetiségek egymásután éltek, a Magyar Népköztársaság kormányának megkérdezése nélkül, az önrendelkezés jogával. A horvát tartománygyűles már október 29-én eltörölte a horvát-magyar kiegyezést s Dalmáciát, Horvátországot, Szlavóniát és Fiumét független államnak nyilvánította, mely belép a szlovének, horvátok és szerbek nemzeti államába; a tótok csehbarát töredéke október 30-án Túrócszentmártonban jelentette ki, hogy a szlovák nép, mint a csehszlovák nemzet alkateleme önrendelkezni kíván; a románok pedig december 1-én Gyulafehérváron mondták ki Romániával való egyesülésüket, amihez a szász népszervezet választmánya 1919 január 8-i medgyesi határozatával csatlakozott. A délmagyarországi szerbek 1918 november 25-i újvidéki népgyűlésükön, szerb megszállás alatt hoztak határozatot a Szerbiával való egyesülésre. E népgyűlések egyike sem rendelkezett azokkal a kellékekkel, amelyeknek alapján egyes országrészek hovatartozását eldönthette volna, a békekonferencia azonban túltette magát a nemzetközi jog előírásain és az önrendelkezés megnyilatkozásának ismerte el ezeket a rögtönzött gyűléseket s az így hozott határozatokat. Magyarországnak szomszédai által történt megrohanása közben a Népköztársaság még három nemzetiségi vonatkozású ,,néptörvényt" hozott, amelyek közül az első, az 1918 :X. tc. a ruszin (rutén) nemzet autonómiájáról még Jászi munkája, a másik kettő, az 1919: VI. te. a magyarországi német nép önrendelkezési jogának gyakorlásáról és az 1919 :XXX. tc. Tótország önkormányzatáról Jászi bukása után született. 59 Ezeket a néptörvényeket abból a szempontból kell elbírálnunk, hogy egy vesztes háború végén jöt67 Jászi Oszkár: Magyar kálvária, magyar feltámadás. 2. kiadás. Bécs, évsz. nélk., 170—174. 1. — V. ö. Apáthy István: Erdély az összeomlás előtt. Űj Magyar Szemle. 1920 decemberi szám és Gratz Gusztáv: A forradalmak kora. Budapest, 1915, 50—53. 1. 58 Jászi i. m. 175. 1. 59 Az 1918 december 21-i X. néptörvény — Jászi munkája — a Magyarországon élő ruszin (rutén) nemzet autonómiájáról szól. A ruszin nemzetet belső igazgatása, igazságszolgáltatása, közoktatása, közművelődése, vallásgyakorlata és nyelvhasználata tekintetében mind törvényhozási, mind kormányzati tekintetben teljes önrendelkezési jog illeti meg (1. §). A ruszinlakta területből Ruszka-Krajna néven autonóm jogterület alakíttatik (2. §), amelynek a Magyar Népköztársasággal közös ügyei: a külügy, hadügy, pénzügy, állampolgárság magánjogi és büntetőjogi törvényhozás, továbbá a gazdaságot, közlekedést és szociálpolitikát érintő ügyek (3. §). Ruszka-Krajna autonóm ügyeit saját nemzetgyűlése, közös ügyeit a magyarországi közös országgyűlés intézi, amelyben számarányának megfelelő képviseletet nyer (4. §), kormányzati szervei pedig saját minisztériuma és kormányzósága (5. §). Budapesten székelő minisztériumai élén a két parlamentnek egyaránt felelős ruszka-krajnai miniszter áll (6. §), a kormányzó székhelye pedik Munkács (7. §). A ruszin nemzetgyűlés általános, egyenlő és közvetlen szavazással választandó (8. §). A ruszka-krajnai nem ruszin nép részére kultúrautonómia biztosíttatik (9. §) sa Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika. 273