Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

III. FEJEZET. Nemzetiségi politika a kiegyezéstől napjainkig

azt Trianon után a történetírás tényként állapította meg. S hogy ezeket a hibákat mi magunk sem szépítjük és nem kelünk a hibások védelmére, az eddigi fejtegetéseink után nyilánvaló. De, hogy Magyarországon a nemzetiségi elnyomás rendszer lett volna, annak ellentmond a nemzetiségeknek a kiegyezés óta fokozatosan bekövetkezett gazdasági megerősödése. Ez pedig beszédesebb bizonyíték annál a néhány kiszínezett sajtópernél és iskolai sérelemnél, amivel egyes nemzetiségeink és azok külföldi barátai Magyarországot a nagyvüág előtt befeketítették. A kisebbségi magyarság vezetői Trianon után gyakran hangoztatták, hogy nem kívánnak népük számára jobb sorsot, mint amilyenben a régi Magyarország nemzetiségeinek részük volt. Trianon előtt azonban inasok voltak a méretek, a világ meg nem tudta, hogy mi az igazi kisebbségi elnyomás, ami az embert nemcsak kultúrájától, hanem életlehetőségétől is megfosztja. Scotus Viator és társai propagandájukhoz bőven meríthettek anyagot Jászi munkáiból, a nemzetiségek sovinista vezetői pedig a Jászi-féle koncepcióban egy lépcsőfokot láttak totálisan nemzeti céljaik megvalósítása felé. E célok mögött szomszéd államok és európai nagyhatalmak törekvései húzódtak meg, amelyek akkor is hadszíntérré változtatták volna Magyarországot, ha itt a nemzetiségeket tejben-vajban fürösztik. Ezeknek a nagyhatalmi erővonalaknak a felismerése hiányzik Jászi nemzetiségi szemléletéből, az ő első számú ellensége továbbra is a feudális osztály marad, amelynek a megdöntésére a nemzetiségi vezetők is szívesen szövetkeznek vele. Goldis László, a nemzetiségi kérdés román teoretikusa, szintén a történelmi materializmus hívének vallja magát

56 és Jászival egyetértve hirdeti: a magyarországi nemzetiségeknek nem az a jelszavuk, hogy el Magyarországtól, hanem együtt a magyarsággal a feudális osztály ellen! Csakhogy amíg Jászinál a demokrácia világnézet, addig Goldisnál álarc, amíg Jászinál a feudalizmus elleni küzdelem osztályharc, addig Goldisnál ez a magyar állam megdöntésére kieszelt trójai faló. Az események tragikus fejlődése ezt hamarosan beigazolta. Amikor Jászi, mint nemzetiségi miniszter 1918 november 12-én Aradra utazott s ott a román vezetőknek felajánlotta Wilson szellemében az önrendelkezést, azzal a feltétellel, hogy a román autonom területeket a svájci kantonokhoz hasonló kötelék fűzze Magyarországhoz, legnagyobb ellenzésre épen Goldisnál talált. Amikor pedig Jászi odáig is elment, hogy a román többségű kerületeket a béketárgyalásokig teljesen a románok kezére adja s e területek képviselője a magyar kormányban kapna helyet, a törvények és a közigazgatás ugyanaz maradna, de a román katonaság nem volna felhasználható a román területen, Maniu megtette történelmi kijelentését: ők „teljes szuverenitást" akarnak. Jászi aradi tárgya58 Goldis László: A nemzetiségi kérdésről. Arad 1912, 66 1.