Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

III. FEJEZET. Nemzetiségi politika a kiegyezéstől napjainkig

nánd a tótok nevében, bejelentve a tót nemzeti tanács megalakulását és önálló képviseletet követelve a tótok részére a békekonferencián. A hanyatló kor nemzetiségi politikájának történetéhez annak a csoportnak a működése is hozzátartozik, amelynek sajtója a „Húszadik Század", szellemi vezére Jászi Oszkár volt.

55 Jászi a század kezdetén majdnem az egyetlen, aki a nemzetiségi kérdéssel, mint /tudományos problémával magyar nyelven foglalkozott. „A nemzeti államok kialakulása és a nemzetiségi kérdés" (Budapest, 1912) című alapvető munkájában mint tudós, politikus és agitátor mutatkozik be. A tudós a társadalomtudomány és a történetfilozófia eszközeivel vizsgálja a nemzetiségi kérdés nagy távlatait a görög és római időktől kezdve napjainkon át egészen addig az újabb ezredévig, amikor a nyelvileg egységes társadalom kialakul és benne valósággá válik az egyénnek a nemzetek fölé emelkedése, amiről Goethe Eckermannak mesélt. A politikus Jászi a demokrácia fanatikusa s a nemzetiségi kérdést a demokrácia archimedesi pontjának tartja. Helyesen ismeri fel, hogy a nemzetiségek a többi állampolgárral szemben még egy sérelmi plusszal is rendelkeznek, mert bármilyen panaszukat hajlandók nemzetiségi sérelemnek felfogni. Ma ezt úgy mondanók, hogy a nemzetiségeknek inferioritási kompleœumuk van s ezért olyan nehéz velük bánni. De erőltetett az a beállítása, hogy minden, ami a nemzetiségek kárára történik a feudalizmus és minden, ami a javukat szolgálja a liberalizmus javára írandó. A feudalizmus nemzetiségi politikáját az erőszakos asszimilációra, az indusztrializmus vagy liberalizmusét a népek békés együttélésére irányulónak tekinti. Ha a század első felében egyes feudális elemek az asszimiláció álláspontjára is helyezkedtek, a magyar történelem vizsgálata arra tanít, hogy épen a rendi korban éltek nemzetiségeink zártabb egységben, helyenként területi vagy személyi önkormányzatok védelme alatt. Ezzel szemben a liberalizmus volt az, amely ezeket a kereteket áttörte, a nemzetiségek asszimilálásának gondolata pedig azoktól a szabadelvű államférfiáinktól származik, akik azt hitték, hogy a szabadság, egyenlőség és testvériség megvalósítása érdekében a nem-magyar népfajok nemzetiségüket fogják feláldozni. A politikus Jászinak ez a tévedése adja az agitátor kezébe azt az ostort, amellyel a feudális magyar uralkodó osztály ellen fordul és rajta veri el a port a nemzetiségi kérdés elmérgesedése miatt. Hogy a magyarság vezető rétege az első világháború előtt nem ismerte fel a nemzetiségi kérdés jelentőségét, illúziókban ringatta magát, a közigazgatás nem volt a tyúkszemre hágásoktól mentes, 55 Jászi nemzetiségi politikájára vonatkozóan lásd Kemény Gábor: A nemzetiségi kérdés Magyarországon c. cikksorozatát. Századunk VTI. évf., 1932, 337—352, VIII. évf. 1933, 13—28., 49—58, 106—116. 1. — Jászinak az uralkodó felfogástól eltérő nemzetiségi koncepciójára élesen rávilágít Réz Mihállyal folytatott vitája. A nemzetiségi kérdés a társadalmi és egyéni fejlődés szempontjából. 9—40. 1.