Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

III. FEJEZET. Nemzetiségi politika a kiegyezéstől napjainkig

való tárgyalások is holt vágányra futottak. Pedig a tárgyalások iránt Vilmos császár is nagy érdeklődést tanúsított és Tiszának támogatását helyezte kilátásba. Tisza Czerninhez intézett levelében azt írja, hogy a tárgyalásokat Ferenc Ferdinánd hiúsította meg közismert román összeköttetései útján. Néhány hónappal később, június 16-án Bratianu Ionel Szaszanov orosz külügyminiszterrel Brassóban tett látogatást... Tisza a háború alatt is hű maradt nemzetiségi politikájához és 1914 őszén közzétette a román főpapokkal folytatott levelezését, amelyben az addigi engedményeken túlmenően kilátásba helyezte a népiskolai törvény és a választójog reformját. Ezzel egyidejűleg a román politikai elítéltek mind amnesztiát kaptak és a belügyminiszter megengedte a román nemzeti színek használatát. A magyar közvélemény sokalta, a román vezetők pedig kévéseitek ezeket az intézkedéseket. Tisza nagy elismeréssel emlékezik meg az erdélyi szászok államhűségéről és a románokat is hasonló magatartásra akarta rábírni. A románok szélsőséges vezetői, Pop Cicio István, Mihali Tivadar részéről még a háború alatt is hangzottak el hűségnyilatkozatok Magyarország és a hármasszövetség mellett s ugyanilyen értelemben nyilatkoztak meg a szerbek "^s tótok parlamenti képviselői közül br. Rajasics József, Hreljanovic Guido és Juriga" Ferdinánd.

53 Sőt a román püspöki kar 1916 szeptember 8/21-i körlevelében súlyos szavakkal ítélte el a szövetségi hűséget megszegő, testvéreire támadó Romániát. „Aki ajkán ravasz szavakkal — úgymond — lelkében rablási szándékkal lépi át határainkat, nem testvérünk, hanem legpogányabb ellenségünk, ki, hogy vad vágyát betöltise, megöli testvéreit és szüleit. Igen, tegnapi testvéreink ma, bűnös és istentelen vágyuk és cselekedetük folytán, ránk nézve a legnagyobb és legútáltabb ellenségek, akikre a vér hangja és a természet törvénye is azt parancsolja, hogy irgalom nélkül emeljük fel karunkat."

54 A románok és a többi nemzetiségek azonban a háború folyamán mindinkább eltávolodtak a magyar kormánytól s a románok és tótok 1918-ban közös frontot alkottak a választójogi javaslat azon rendelkezése ellen, hogy akik nemzetiségi izgatás miatt el voltak ítélve, nem jelölhetők képviselőnek. Október 18-án pedig Vaida Sándor deklarációt olvasott fel a képviselőházban, mely szerint a magyarországi és erdélyi román nemzet az önrendel kezesi joggal élni kíván s nem ismeri el a magyar kormány és országgyűlés jogát, hogy a jövő béketárgyaláson a románokat képviselje. Hiába válaszolta erre Wekerle miniszterelnök, hogy Vaida nem szólhat a románság nevében, mely a magyar állam kebelében akar maradni, a románok útja ekkor már teljesen elvált a magyarságétól. Vaidához hasonló nyilatkozatot tett másnap Juriga Ferdi53 Les négotiations de la paix hongroise. Budapest, 1920, Note II. Annexe 32, 96—98. 1. 54 M. V. (Mangra Vazul metropolita) : Magyarok és románok. Nagyszeben 1918, 24. 1.