Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

III. FEJEZET. Nemzetiségi politika a kiegyezéstől napjainkig

viselőházi szűzbeszédében a román irredentára hívta fel a figyelmet, rámutatva arra, hogy az erdélyi románság Romániával szoros kapcsolatot tart fenn, s az ország keleti részét társadalmilag, katonailag és nyelvileg egységesíteni s adott pillanatban a román királysághoz csatolni törekszik.

41 A magyarországi nemzetiségi mozgalmak nemcsak az orosz pánszlávizmusban és a nyugati demokráciákban, tehát a hármasszövetséggel ellentétes hatalmi csoportosulásokban nyertek támaszt, hanem a trónörökös és a nemzetiségi vezető személyiségek között is szoros kapcsolat épült ki. Ferenc Ferdinánd ellensége volt a magyaroknak és federalizálni akarta az osztrák-magyar monarchiát. A federációs tervek a dualizmus korának elején és végén merülnek fel, a kiegyezés előtt magyar, a kor végén osztrák megfogalmazásban, de mindkettőben a magyar nemzetiségi politika súlypontja az ország határain kívülálló tényezőkre esett.

42 Noha Kossuth volt az, aki demokratikus és republikánus alapon akarta a konföderációt létrehozni és Ferenc Ferdinánd monarchista feudális alapon, a nemzetiségek mégis ez utóbbi mellett nyilatkoztak meg, ami szintén kétségtelenné teszi azt a felfogást, hogy a nemzetiségeket nem a demokrácia, hanem a magyarság hatalmi helyzetének megdöntése érdekelte. K trónörökös a koalíciós kormány ellen a nemzetiségekkel és a magyar radikálisokkal is hajlandónak mutatkozott összefogni, de amíg magyar részről néhány arisztokratán kívül csak Kristóffy tudott a közelébe férkőzni, a nemzetiségek közül állandó vendége volt a tót Hodzsa Müán, a szász Steinacker Ödön, a román Cristea Miron, Vaida-Voevod Sándor és Maniu Gyula.

42 Ugyancsak meleg érzelmi szálak fűzték a magyarországi román emigráns Popovici Aurélhoz, aki a Nagyausztriai Egyesült Államokról könyvet írt s abban a nemzetiségi területek szövetséges államává javasolta átalakítani a monarchiát. Az így létrejövő egyesült államokban Magyarország sem őrizné meg területi egységét, hantrn Erdély, Magyarország és Bukovina románlakta vidékei külön, Magyarország külön és a Székelyföld is külön tartományként venne részt a federációban.

44 Hyen politikai tervekkel és üyen politikai barátok társaságában készült Ferenc Ferdinánd álmagyar trónra! A Inemzetiségi kérdés életbevágó [fontosságát a trónörökös nagy magyar ellenfele, gr. Tisza István is idejében felismerte s míg Ferenc Ferdinánd a nemzetiségek irredenta vezetőivel tartott fenn kapcsolatot a magyarság hatalmi poziciójának gyöngítésére, Tisza a nemzetiségek józan elemeit és egyházi vezetőit igyekezett 41 Bethlen István gróf beszédei,és írásai. Budapest, 1933, I. k., 19—32. I. 42 Albrecht Ferenc: A kiegyezési korszak nemzetiségi politikájának értékítélete. Jancsó Benedek Emlékkönyv. Budapest 1931, 154. 1. — V. ö. Szász Béla: Nemzetiségpolitikánk válsága. A dunai kérdés. Budapest, 1932, 104 1. 43 Eöttevényi Olivér: Ferenc Ferdinánd. Budapest, 1943, XV. és XVT. fejezet. 44 Popovici, Aurél C: Die Vereinigten Staaten von Gross-österreich. Leipzig, 1906, 308—309. 1.